XVII. Külvárosi séta {Eladó-Kiadó}

- Meg fogok őrülni... Ahogy abban a nagy, sötét szobában hagyat feküdtem, Taeil pedig csak úgy ott volt fölöttem... Ahhh Mi miatt?... Miért?... Miért nem szóltunk egymáshoz? De nem csak az ajkaink, még a végtagjaink sem moccantak. Messze, előttem a zápor felhőkkel takart ablakból a zivatar hangját hallgattuk. Csupán hallgattunk. Ezért mondhatni, semmit nem csináltunk... S, hogy ez miért olyan hátborzongató nekem, nem tudom - suttogta Zico, miközben fejét a mosdó tükréhez nyomta. - Nem kellene ilyeneket álmodnom. Nem kéne aludnom sem... Nem...

- Taeilya, mit csinálsz? - kérdezte JiHoon, ahogy észrevette azt a nagy készülődést, amiben az idősebbik elvesztette a fejét.
- Kéne egy babakocsi... De komolyan! Honnét szerezzek egyet? Egy olyan ikreset...
- Sza-szabad megkérdeznem, hogy mihez kell? - mosolygott zavartan JiHoon, mire Taeil élesen felé fordította a fejét;
- Van egy befejezetlen ügyem, és--
- Elkísérhetünk téged!? - csillant fel JiHoon szeme.
- Am hja... Pont, hogy arra kell a--
- Zico hyung!!! Hallod ezt!? - rohant el JiHoon elterjeszteni a hírt.
A következő pillanatban a két "gyerek" hátizsákkal a hátukon ácsorogtak az ajtóban.
- De még nem kerítettem elő egy babakocsit sem...
- Ez sértő, Taeilya!... - pityergett Zico, ahogy "óvónéniük" kinyitotta előttük az ajtó.
Az utcára érve a legidősebb arra is gondolt már, hogy egy ugrálókötelet fogva kellene közlekedni a két fiatallal, mint ahogy azt az igazi óvodások csinálják, de bízik benne, hogy legalább az elején, a távolsági buszon nem lesz probléma.
- Ahh ez most nagyon nosztalgikus lesz számomra, igaz Taeilya? - ült ki JiHoon arcán az igazi mosoly, visszagondolva régebbi, esemény teli pozíciójára a fiú mellett. Közben Zico a busz ablakán át figyelgette, milyen messzire tudja elvinni őket egy busz. Elhagyták a kínai negyedet, a legelnyúlóbb temetőt, a nagy hidat, mire az Major Liget után le is szálltak az Ulleoi Útnál, az igazi külváros közepénél.
- Ahh egy telefonfülke!!! De ritka - futott be JiHoon a telefonkagylót felkapni. - Hallo! Belváros?
- Juuj Hívjunk fel valakit! - csatlakozott Zico is, de Taeil kirángatta mindkettőjüket a pólójuknál fogva. Kicsit megfenyegette őket, hogy vissza lesznek küldve, ha nem viselkednek, de amint ismét útra kerekedtek, a két fiú megint csak megállt tátott szájjal, most egy kereszteződésnél;
- Nézd itt egy biciklis gitárral!
- Nézd ott egy biciklis két gyerekkel!
- Az a biciklis meg egy kutyát futtat maga után, méghozzá póráz nélkül.
- Az egy kutya?...
- Attól még, hogy habzik a szája, nem lesz mosómedve!
Kicsit tovább állva a cél felé, újból megálltak;
- Nézd, Taeil, azt, ott. Az útközepén. Az a kipufogó csô nem fog hiányozni valakinek?
- Nem...
- És az ott? Az a kerék!?
- Csak vetközô showt tartott a kocsi, hagyjátok már! Szabad országban élünk, és bármelyik autó vezető szabadon lehet ilyen figyelmetlen, és hülye. Na! - zárta le. - Gyerünk inkább be ide a boltba, vegyünk valami hideget arra a felhevült fejetekre!
Bent, az üzletben is csak folytatódni tudott az óvódás szintű katasztrófa. A két fiatalabbik futkározni akart, s csúszkálni, de ezzel csak a többi vásárlót sikerült kigáncsolni s fellökni.
- Istenem! Veletek komolyan nem lehet közlekedni! - bosszankodott Taeil.
- Pedig nem fogyasztunk benzint.
- Az agysejtjeimet fogyasztjátok! - dörzsölte meg a homlokát, s hátrapillantott; - Ácsi. Hova tűnt JiHoonshi!?
Az elkóborolt fiú egy életnagyságú s még annál is élethűbb kartonfigurával állt szemben;
- Nem mondod meg, hol a lehűtött italok részlege!? Ha?? Balhét akarsz!? Hol a hűtő? Merre van az nagy, világító, ajtó nélküli frizsider? Nem mondod meg!? Akkor, mutasd! Mit tudsz!? Emeld az öklöd azelé a vigyorgó pofád elé! - javasolta s már vezette is a jobb horogját pontos célba, mire a kartonfigura megperdült talpán, s fejen csapta JiHoont. - Na tessék, most meg szédülhetsz! Én megmondtam, hogy v-védekezz - próbált lábain megállni, súlypontját megkeresni, mire kisebb-nagyobb sikerrel meg is találta, ahogy a fenekére huppant.
Eközben s ezután Taeil meg Zico még mindig keresgélte őt.
- Ahhh sírba visztek!...
- Ne félj ettől, szerintem egyikünk sem lesz temetkezési vállalkozó. Ohhh - ütött tiplit valami a fejébe ráspollyal. - Ha nem lesz meg JiHoon, és nélküle megyünk tovább, akkor tekinthetjük az együtt létünket randinak?
- Nem.
- NaDe elmegyünk valamikor a közeljövőben randizni?
- Nem.
- Veszünk valami couple cuccot kettőnknek?
- Nem.
- Taeilya... Megfoghatom a kezedet?...
- Nem!! - fordult Zico felé ingerült arckifejezéssel, amiért elfogyott a türelme. - Mond, nyílvánosan dugni nem akarsz?
- Amm Te akarsz?...
- Hagyjuk! Most egy kicsit ne szólj hozzám - indult tovább keresni JiHoont, s Zico direkt ott maradt egyhelyben megállva, hogy lemaradjon attól, akit az akaratán kívül felbőszített a rámászós viselekedésével.
Ahogy mindenki egyre távolabb került tőle, egy nem várt füttyentés, s a teljes nevének a suttogása ütötte meg a fülét. A hang felé nézett, mire egy felé közelítő férfi intett neki, hogy ő volt az, aki felhívta a figyelmét;
- Örvendek, Woo Jiho - mondta.
- Ömm... Honnét ismer, illetve tudja a nevem?
- Természetesen mert már hallottam ön felől, na és ebből - nyújtotta Ziconak az elhagyott igazolványoknak tömbjét.
- Uhhh Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen vissza fog kerülni hozzám - vette magához s a magasba emelte csillogó szemekkel.
- Igazi csoda, nem de? S az is, hogy pont egy ilyen helyen futok önnel össze.
- Hát nagyon szépen köszönöm! Nem is tudom, mivel hálálhatnám meg.
- Esetleg azzal, ha most megengedné, hogy raboljam az idejét. Kifáradna velem az üzletből?
Zico bólintott s követni kezdte az ismeretlen alakot. Első sorban a hála érzet okából kifolyólag, de szorosan csatlakozott ehhez a puszta kíváncsisága is. Így hát keresztül mentek a kijáraton, össze nem futva sem Taeillel, sem JiHoonnal. Az üzlet oldalánál egy nagyon eldugott résznél álltak meg a bevásárlókocsik gyűjtőhelyének építménye mögött, s takarva voltak a parkoló autói s fái által. De Zico nem zavartatta magát a környezettel, minden figyelmét az előtte lévőre szentelte;
- A nevem Kim JungWoo, és egy morzsányi üzletem lenne az ön számára.
- Huh?
- Az ön kezében egy nagyon jó lehetőség van, hogy segítse megváltoztatni a tőzsdepiac álláspontját.
- Hogy minek a miét? - döntötte oldalra a fejét enyhén összezavarodva.
- Szóval nem ért hozzá. Édes mindegy - mosolygott. - Woo Jiho, az a lényeg, hogy segítenie kell!
- M-Miben tudnék segíteni önnek?
- Az ön köreibe jutott egy olyan szerződés, ami sokat segítené a jövőt, ha az én köreimbe is eljutna. Mondhatni, szükséges lenne, hogy ön szerezné meg azt nekünk.
- De kitől? Taeiltől?
- Igen, pontosan. Találja meg, s hozza el az egész szerződést, illetve küldje el, akár fénymásolatban, akár SMSben.
- É-Értem. A t-telefonszáma? - vette elő Zico a telefonját, mire JungWoo kikapta azt a kezéből, hogy gyorsan lerendezze a dolgokat;
- Tessék, megosztottam önnel az elérhetőségeimet. Megkaphatnám én is az ön telefonszámát esetleg? Csak, hogy a köztünk maradó megállapodás, hogy eljuttatja hozzám az iratot gördülékenyen s mihamarább megvalósulhasson.


Órák múltán, még a naplemente beköszönte előtt, Zico megannyi eltévedés s rossz buszjárat használata után haza keveredett. S meglepetten érte ő, hogy a másik két fiút is itthon találta már;
- Megjártátok az utat?...
- Azonnal hazajöttünk, mert eltűntél, te ostoba kölyök!
Zico megugrott az éles válasz miatt.
- Na, Taeil hyung, ne ijeszd meg a mérges hangoddal Zico hyungot. Inkább mutasd meg neki is azt az aggódó s nyugtalankodó arcodat, ami az egész visszafelé vezető úton rajtad volt.
Taeil erre csak megköszörülve a torkát felállt a székről, hogy a hazatért fiú elé lépjen, s egy hirtelen ölelésbe részesítse;
- Igazából... - kezdett el suttogni Zico fülébe. - Bocsánatot szerettem volna kérni, amiért olyan parasztul viselkedtem veled... Máskor ne menekülj el tőlem, mert akkor csak a szívemet töröd össze, inkább állj ki magadért, hogy kiállj kettőnkért.
- Taeilya... - simította fel remegő kezét párja hátán. Mire JiHoon a semmiből jelent meg egy nagy vetődéssel feléjük, hogy mindkettőjüket két karja közé szorítsa;
- Teletubie ölelés!~