XVI. Hat perc és az adósság {Eladó-Kiadó}

JungWoo POV

TaeWoon otthonában soha sem számítok illedelmes fogadtatásra. Most is... Belépek és a Sungmin nevû fiúval úgy falják egymást, mintha ágyban, négy fal közt lennének.
- Oh vendég? - tettette, hogy csak most vett észre az unszimpatikus mosolyú örömfiúcska.
- Nem vendég, csak Jungwoo.
- Ahhh annyian vannak, sosem fogom megjegyezni a nevüket. A hét elején is ideköltözött egy srác SeJun szobájával szembe, de ott már lakott valaki, nem? Te kiadod a szobáinkat!? ... Vagy ki kicsoda neked?...
- Yuhwant, az információ szerzőnket ismered, csak hát a feladatai miatt keveset van itt. Ô szerzett most magának úgymond egy élettársat, akit Taehanak hívnak és ide költöztette. Ezért vannak egy szobában, na. Plusz, lakbér fejében nekem intézkedik, ha gyorsan kell valami.
- És ô? - mutatott rám.
- JungWoo az aranybányánk - vitte le a hangsúlyt, mire bátorkodtam végre megszólalni;
- Ahmm A részvényeink jelenlegi állását hoztam - lóbáltam meg a kezemben lévő vastag dossziét. - Két havi egyben és könnyen átnézhetô formátumban.
- És?
- És még mindig bikák vannak az általunk megvett részvényeken.
- Sehol egy medve, ez csúcs! - mosolygott ok nélküli büszkeséggel, de nem igazán vettem figyelemben. Asztalra tettem a dossziét, és indultam is el. - Egy kérdésre még, JungWoo! - szólt, mire hátra néztem. - JongKook jól van?
- Ki az a JongKook? - kérdezte Sungmin, de figyelmünk elkerülte ôt.
- Velem jól van, de nélkülem a legrosszabbul.
- Mondtam, hogy ti is ide költözhetnétek, így könnyen kéznél lennél nekem is és JongKooknak is.
Ezt az ajánlatot már meg sem hallom pont attól a személytôl, aki felforgatta az eddigi életünket.
- Inkább viszontlátásra! - fordítottam hátat, és amíg a kijárati ajtót nyitottam, zajongni kezdtek mögülem;
- Főnök! - szaladt TaeWoonhoz egy színes hajú fiú. - Sietek, azaz rohanok akkor Park Kyunghoz az infókért, majd telefonálok!
- Csak ügyesen, Taehashii!
- Oke! - kiáltott, és energikusan szaladt ki elôttem kis sporttáskával, amibôl lógott fülhallgatója.
Mint nem adnék, ha JongKook is ilyen életteli lenni...

Ezen gondoltam kifelé menet, mire az utcára érve ez a Taeha fiú megijesztett;
- Hé! Nem tudom, ki vagy, de segítenél nekem? - bólintottam neki... - Merre van az Árverési központ?
"Park Kyungot ki nem ismeri manapság?" - gondoltam, majd rávettem magam, hogy elkísérjem ezt az aktivitásában virágzó fiút innen, a külvárosból egyenesen a belvárosba. Kötve hiszem, hogy ez nekem bármilyen haszont is szült volna...
Viszont mikor már beléptünk a kapun, s felvezettem őt a lépcsőn; egy három fős magán tárgyalás küszöbébe ütköztünk.
Kyung két ismeretlen férfi társaságában egy általuk bezárt körben elmerült tekintettel társalgottak valami bizalmas témáról. Szinte suttogtak, de lehetett hallani.
- Mit érhet egy ilyen kötvény?
- Többen aláírták, így a felhasználható tőke több vénából áramol--
- JaeHyo találta ki, szóval csak baromság lehet.
- Nem, MinHyuk, ez a most nem eszetlen húzás volt, mert a szerződés a kötvényre alapokkal tudja megfordítani TaeWoon részvényeinek az állását. Még Taeil is rész vesz benne, pedig elvileg tudja, hogy Jiho TaeWoon testvére.
- Testvére? Akkor nem zavartatta magát, hogy a megírt szerződéssel keresztbe tehet Jiho testvérének?
- JaeHyo kérte a segítségre, ezért Taeil biztos csak le akarta rázni őt minél hamarabb.
- Igazából úgy volt, hogy akit ki akart használni az nem Taeil volt, hanem Jiho. Érzelmi s nem csak pénz befolyást akart kezdeményezni, ez volt a terve JaeHyonak. Taeil viszont tiltakozott; Hagyja ki ebből Jihot, vagy gondoskodik róla, hogy JaeHyo végtagok nélkül legyen. Valamiféle ilyen Taeiles fenyegetés volt.
- Visszatérve, akkor... Ha én jövő héten felmegyek a tőzsdepiac weblapjára, akkor azt fogom látni, hogy TaeWoon részvényei meg fognak állni illetve csökkenni, jól mondom? - bólintottak neki.

Hogyha a köznép TaeWoonról beszél, akkor eredetileg az általam karbantartott részvényekről van szó. Csak is miattam vált híressé a név, de nem hittem volna, hogy ennyire köztéma. Ilyen híreket és információkat megtudni...
Szóval valaki beindított egy folyamatot TaeWoon részvényei ellen. Dicsérem, volt ötlete. Viszont az általam kezelt részvények fognak a veszély zónába süllyedni, ami miatt nem repdesek az örömtől. Félek, hogy ha ez bekövetkezik s tényleg nem tudok ellene mit tenni, akkor TaeWoon lehetőséget találhat a további korlátozásomban. Nem fogok tudni megmenekülni az adósságtól. Nem fogom tudni megmenekíteni az adósságtól JongKookot sem. Minket...

- Mi a legrosszabb, ami történhet velünk? - kérdezte JongKook szerelmes lágy hangján, miután részletesen elmeséltem neki a történteket.
Felelet helyett viszont hallgattam, ezzel nagy csönddel beburkolva az előszobánkat.
Élesen hallatszott, ahogy JongKook felhúzta kabátjának a cipzárát, majd levetette magát a székre, én pedig lehajoltam elé; Ráadtam az utcai cipőét s gondosan befűztem neki.
- Ne morogj, nem hagyom, hogy véletlen beleszédülj a lehajolásba!

A kinti kabátos időben az utcakép sötét volt, késő esti, mégis csillogó a közvilágítás melengető fényei miatt. Én is melengetni akartam JongKookot méghozzá a szeretetemmel, így hát megfogtam a kezét s kabátom zsebébe rejtettem összesimult tenyerünk látványát. Nem is néztem rá, de tudtam, hogy szája szélei elmosolyodott.

Így mentünk be a kisboltba, s tenyereinket felváltotta a nagy, friss s meleg tigris buci péksütemény. Egy az ő kezébe, egy az enyémbe. A vacsoránk langyos gőzölgése hagyott nyomot utánuk az utcán, ahogy a villamos megálló felé haladtunk.

JongKook egyre lassabban jött, ezért lelassítottam.
- Ne, ne, nyugodtan menj, nehogy elké---
A villamos ekkor besiklott a megállójába s a sínekkel éles hangot hagyott a hűlt helyén. Gyors volt. Mi pedig csak ott álltunk tőle körülbelül tíz lépésre.
- Hat perc várakozás - kaptam be az utolsó falat kenyeremet s mutattam az ujjaimon a számot.
- Olyan szerencsétlennek érzem magam... - sóhajtott bánatosan szerelmem, amit meg is tudok érteni. Gyakori a balsors, vagyis inkább mindig üldöz minket. Nincs mit ezen szépíteni. Szerencsétlenek vagyunk.
- Bár tehetnénk valamit legalább az adóssággal. TaeWoont valahogy elszublimáltatni az életünkből.
- Én... - fordult felém, még mindig papírzacskóban tartva a péksüteményét, s azt is nézte, nem engem, miközben hozzám beszélt. - Lehetséges, hogy nem díjat érő ötlet, meg nem is értek a tőzsdéhez, de amit elmondtál, abból szerintem megoldható lenne - felcsigázott. Mit talált ki? - Ez a szerződés rendes részvényesek s brókeresek szüleménye, nem? - bólintottam. - Akkor miért nem csináljuk azt, hogy felvesszük a kapcsolatot velük és... nem is tudom... legalább annak a hivatalos szerződésnek a kimenetelét tudnánk. Annak a segítségével mi is egy olyan erős részvény tőkét tudnák működésbe hozni, mint a szerződés kitalálói, vagy még annál is erősebbet, ha nem fogják tudni, hogy mi is részt veszünk a kötvényeikbe - furán ejti ki a az általa nem ismert szavakat, mégis jó helyre illesztette be őket a mondandójába. - Mi lenne, ha valakitől megszereznénk az a szerződést?
- TaeWoon testvérétől! Jihonak hívják. S akkor mi ki is használhatjuk TaeWoon érzelmeit... JongKook!... Egy zseni vagy, tündérem! - nyomtam csókot a homlokára és ahogy felemelte a tekintetét rám, késztetés éreztem, hogy átöleljem. Szinte szorítottam. Boldog voltam. Még az általunk várt villamos csilingelése is elhajtott mögöttünk, de nem érdekelt. - Hat perc és az adósság számodra már csak egy kiküszöbölhető apró akadály. JongKook, mindenedet imádom!

Másnap este maga a szerencse csillaga az, ami ránk kacsintott. Ahogy hazaértem JongKook egy személyigazolványt tartott felém. A név szócska mellett szinte virítottak a betűk. "Woo Jiho"t írt.
Ámulva néztem JongKookra, aki nyugodt hangsúlyban válaszolt nekem;
- Találtam az utcán.