II. Zico's nightmare

Az elmúlt napokban a banda beköltözött a táncterembe. Annak ellenére, hogy szinte mindegyik tag szívesebben csinálna mást a már jól betanult táncok gyakorlása helyet.
- Ennyi - hajolt a tükörhöz gyűrve az arcát U-Kwon. -Szeretek táncolni, de ez már túl sok. Én nem akarom megutálni! Tudjátok ez olyan, mint a kedvenc étel, ha mindennap azt eszed, a végén már nem kívánod.
- Igaz - ment a fiú mellé JaeHyo a tükörbe bámulva. - Túl sok a smink rajtam.
- Ez hogy jött ide?
- Na jó. Látom fáradtak vagytok - szólt mint leader, Zico.
- És éhesek - tette hozzá Kyung, aki az elterült P.O zokniját kezdte el rágcsálni.
- Én ma nem fizetek! Már három napja az én pénzemből esztek... - rázta a fejét B-Bomb.
- Ahhh csak menjetek enni, meg pihenni és kész - hessegette őket Zico.
- Futás!!! Mindent Zico számlájára íratunk - pattant fel Kyung P.Oval energiát nyerve.
A hét tagból öt fürgén sietett ki a küszöbön, de csak is öt.
- Direkt küldted el őket?
- N-Nem. Dehogy is! Hyung, te miért nem mentél?
- Hát szerinted, miért nem?
- M-Miért mosolyogsz így?...
- Még mindig ugyan azt álmodod?
Zico pirulva fordította el a fejét Taeil kérdésére, majd egy aprót bólintott;
- Visszatérő rémálom - motyogta.
- Már rég túl estél volna rajta, ha hagynád magad nekem.
- Még mit nem!
- Kikészítesz a makacsságoddal - sóhajtott Taeil és Zico mögé állt. - Félsz? - suttogta fülébe.
- N-N-Nem. Nem. Miért félnék? Egyszerűen nem akarom - fordult Taeil felé, karba tett kézzel és vörös arccal. - Nem akarom kipróbálni egy férfival.
- Már pedig muszáj lesz - ragadta meg Zico pólóját és hátra felé kezdte vezetni a falhoz. - Én már unom ezt az álmot. Érted!? Unom! A valóságba akarom hallani azt a hangod.
- N-Nem fogod... - remegett meg a teste, ahogy Taeil lejjebb húzta ôt. - Hagyj, Hyung!... - harapott Zico az ajkaiba, ahogy az idősebbik ruhán keresztül rámarkolt a férfiasságára.
- Nyafka vagy - fintorgott Taeil és erőszakosan lehúzta a fiú nadrágját kikapcsolt ôv nélkül. A szoros boxerbe csúsztatta az ujját, mire Zico megakadályozta ebbe.
- T-Taeil hyung... - nézett kétségbeesetten a másikra.
- Mi van, Nyafka? Valamit akarsz? - nézett halál nyugodtan Taeil és mindkét kezét lassan Zico arcának két oldalára emelte. - Én találjam ki, hogy mit akarsz? - suttogta.
Zico behunyta a szemeit és remegő ajkait szóra nyitotta;
- Kérlek... - nyöszörögte és szemeiből már a könnyek akartak utat törni. - Kérlek... Finoman csináld.

Zico POV

Mi mást kérhetnék? Elengedni úgy se fog. A nadrágom, már a lábszáramon is lecsúszott, lépni se tudok.
Nem mertem kinyitni a szemeimet, de éreztem, ahogy Taeil hyung elmosolyodik, mikor kimondtam kérésemet azon a szokatlan magas hangon. Tenyereit még mindig az arcomon tartja, nem csinál semmi mást. Végül hirtelen nyomást éreztem az ajkaimon, majd meleg nedvességet. Megcsókolt!? Kinyitottam a szemeimet és továbbra is csukva tartottam a szám, de... Nem sokáig, mert Taeil hyung nyelve erőszakos módon utat tört magának.
Térdeimen lerogytam és hátranyúltam a falhoz, keresve valamit, amibe bele tudok kapaszkodni, miközben másnak a nyelvének az ízét kell éreznem. Kezeimmel tapogattam egyre odébb és odébb nyúlva, mire megragadtam valamit, de az azonnal lenyomódott. Ahogy elestem arrafelé, láttam, hogy egy kib*szott kilincsről csúsztam le. Elfelejtettem, hogy van itt egy alig használt öltözőnk.
- Milyen béna vagy már!? - guggolt le elém Taeil hyung, majd nagyot sóhajtott. - Szedd össze magad, gyerünk! - húzta le rólam a két cipőmet, majd a nadrágomat is leráncigálta. - Rohadtul nem fogok kíméletes lenni, ha szarsz együtt működni.
- "Együtt működni"? Milyen együtt működésről beszélsz te? Ha nem tudnád, most meg akarsz engem dugni... - halkultam el, ahogy felgyűrte a pólómat és a mellbimbómhoz ért.
- Persze, hogy tudom, mit akarok veled csinálni. S Ha együtt működsz, még finomkodni is tudok.
- Finomkodni is tudsz!? Ohh hogy oda ne rohanjak... - tapasztottam a padlóra a tenyereimet és hangosan felnyögtem, ahogy Taeil hyung hajamba túrva megszívta a nyakamat. - V-Várj... - nyögtem fel ismét, mikor megéreztem, hogy az ujjai már fürgén a boxeremben matatnak. - M-Menjünk... Menjünk be oda - mutattam fel az öltöző ajtajára.
Taeil hyung belegyezett és meg se várta, amíg rendesen összeszedem magam a padlóról, már rángatott is be.
Nem akartam ott hagyni a nadrágom... Esetleg visszajönnének a többek és azt hinnék, hogy két cipő meg egy nadrág maradt belőlünk... Inkább magammal hoztam, de ahogy Taeil hyung ráhajított -szó szerint- a hosszú kanapéra, kiesett a kezemből a ruha. A neon csövek és a nagyobb fénnyel rendelkező rendes lámpák is felkapcsolódtak felettünk. Egy pillantást alatt váltam meztelenné, de cseppet sem éreztem egy hideg fuvallatot sem, helyette ijesztően gyorsan forrt fel a testem.
Nem tudtam, hogy mit is kéne csinálnom, hogy Taeil hyung együtt működőnek tartson. Annyiszor álmodtam már, hogy a falnak nyom és egy szót se szólva megerőszakol. Annyiszor éltem már át rémálmomban, de most még se veszem hasznát. Különben is most egy kanapén vagyunk, nem a falnál... A francba, a rémálmomban nem is volt olyan alkalmazás, hogy finomabban csinálja! Most akkor komolyan tudja gyengéden?
- Lehiggadtál már? - kérdezte, miközben a nadrágját kapcsolta ki a lábam közt guggolva.
- Csak gondolkodom, hogy finoman fogod-e csinálni...
- Nekem csak az a lényeg, hogy beléd élvezzek, azt kész.
- Azt egészségemre, mi? - néztem fel rá, de nem figyelt rám.
Mindkét térdhajlatomba becsúsztatta kezeit és úgy emelte feljebb a lábaimat. Nagyon kínos volt, ahogy ilyen pózban akar közeledni felém, de nincs mit tennem.
- Hyung... Ilyenkor nem kéne síkosított használnod? - mertem megkérdezni.
- Hát, Zico drága, megszívtad - mosolygott sunyin a szemeimbe. - Ha a dormba hagytad volna magad, azt használva csináltam volna. De most nem a dormba vagyunk, így készülj fel.
- Várj! Várj! - nevettem el magam félelmemben. - Az ujjaiddal--
- Hülye leszek. Az nem poén. Most így jártál, fogadd el! - mondta és kegyetlenül belém dugta.
- Fáj! - haraptam kezem puha részébe és fejemet rángatni kezdtem. - Fáj! Fáj!
- Érdekes, nekem nem - lökte beljebb magát, mire a fogaimat a bőrömbe mélyesztettem. - Hadd halljam a hangod - kapta el a kezem szám elől, majd még jobban belém hatolt.
- Komolyan - nyögtem nagyot a szóval együtt. Testem megfeszült a meg kezdett mozgásra, ami egyre vadabbra fordult.
A könnyeim az arcomon folytak lefelé és a testem akaratomon kívül mozgott együtt Taeil hyung tempójával. A szívem felfoghatatlan sebességgel verte az ütemeket.
- Ne. Ne - nyögdécseltem.
Már nem tudtam a kezemmel elfojtani a hangom, mert Taeil hyung mindkettő végtagomat lefogta. Fájdalmas volt, hogy még marni-kapni sem tudtam sehova, mert leszorítottak.
- Bírd ki, amíg elélvezek.
- N-Nem - sikongattam fel, ahogy Taeil hyung érdekes idegeket érintgetett bennem. - Nem bírom! Nem megy!
- Úgy van... Ordíts, az nekem csak jó...
- Sz-Szemét - próbáltam dörzsölni a könnyektől nedves arcomat a vállamba.
Már tényleg úgy éreztem, hogy kifekszek és elájulok. Nem bírtam.
- E-Elég - mondtam. - Állj!
- Nem - hangzott határozottan Hyungtól. - Még nem. Még messze vagyok tőle. De lelassítok...
A lökései onnantól kezdve szokatlanul barátságosabbá váltak. Meglepődtem, de még mindig azt érveztem, hogy durva velem. Ugyanakkor a testem másképp reagált már. A vágy volt az, ami elkezdett bennem elôbújni. A nyögéseimből már nem csak a fájdalom hangzott, hanem egy cseppnyi élvezet is. Én éreztem, hogy a forróság bennem Taeil hyungért kezd vonzódni és azt kéri, hogy "Még. Még egy kicsit és megvan." Szabadna ezt egyáltalán élveznem? Nem kéne hagynom, hogy egy másik férfi hatására érezzem ezt... De mégis...
- Tudtad, hogy milyen mély vagy?
- Huh? Mi a.... - csuklott el a hangom és felrántottam a fejem a felettünk égő lámpa vakító fényére. Taeil hyung valami nagyon apróka pontomat érintette meg jól bent eldugva, amitől állkapcsaim mágnesként csapódtak egymáshoz. Azt hittem ott áll le a szívem, de bennem volt a vágy, ami szenvedélyesen tartotta a tűzet. - Még... - próbáltam mondani összezárt fogaim közt. - Még...egy...szer...
- Ugyan ott?
Kérdésére bólintottam és először vettem pozitívnak, hogy Taeil hyung a kezemet szorítja, és nem a nemi szervemet. Így simán, további nehézség nélkül sikerült elélveznem.
- Tetszik ez az éned!
- Mi?...
Néztem rá, de nem sokáig tartottam nyitva a szemeimet, mert Taeil hyung megállás nélkül folytatta, ameddig el nem érte a saját csúcsát.


Minden hiába. Az elkövetkezett napokban semmit sem tudott megváltoztatni ez az incidens. Ugyanaz a rémálmom tér vissza, sőt még durvult is, mert Taeil hyung hangját is hallom már. Még az is van, hogy azt mondja, "Tetszik ez az éned!" M-Miért kellett ezt a mondatot megjegyeznie az agyamnak!?
- Hyung! Nem vált be a terved!
- Csak rosszul csináltuk. Túl finoman bántam veled. Meg kéne ismételnünk teljesen úgy, mint az álmunkba - jelentette ki, mire én hisztériásan neki csaptam magam a padlónak.