I. Zico's nightmare

Zico POV 

Egy nagyon kényelmes ágyban alszok el mindennap. A takarómmal nagyon jóban vagyunk, mindig segít elaludni, csak úgy, mint a puha párnáim. Kellemes elalvás előtt. De csak is elalvás előtt.
Az utóbbi hetekben folyamatosan durva rémálmaim vannak. Az az csak rémálmom, nem több, csak egy.Mindennap ugyan az a kegyetlenség. Állandóan az van a víziómban, hogy hangosan visítozva tapasztom a kezeim a falra, miközben meleg leheleteket érzek a testemen, amitől csak megborzongani tudok. Mikor képzeletbeli énem akárhányszor hátranéz, Taeil hyungot látja... Hyung volt az, aki nyögésekre késztetett a rémálmomban, miközben az ô hangját egyszer sem hallottam. Csak én voltam, aki "Engedj!", "Lassabban!" dolgokat kiabálta.
Az egész rémálom a pornóról szólt. De miért pont Taeil hyung volt a partnerem? Arról nem is beszélve, hogy én voltam, aki kapta...
Valami itt nagyon nincs rendben.
Nem akarom ezeket látni. Megbolondulok. Muszáj tennem ellene valamit. Az ébren maradás nem segít, aludni azt kell. E-Ezért így nehéz az ügy...
- Taeil hyung! Rólad álmodok mindennap!
Nem volt más lehetőségem. Hátha ô tud segíteni, valamit kitalálni. Talán rányitja a szemem, hogy ez valamiféle trauma, esetleg el küld egy orvoshoz, rosszabb esetbe a diliházba ír nekem egy beutalót. A lényeg, hogy elvárom a segítségét. Ha ô nem tud segíteni rajtam, akkor senki. Az atya, a fiú és a szentlélek adja, hogy Taeil hyung most valami értelmeset vágjon a fejemhez.
- Okéé - húzta el a szavának utolsó magánhangzóját és kifejezéstelen arccal nézett el tőlem, majd újra rám: - Én se vagyok ezzel másképp, Zico. Mindig te szerepelsz az álmaimban.
- Most ugye csak viccelsz?
- Fárasztó lenne, ha ilyenekkel viccelnék... Figyelj! Álmodban hátulról erőltetlek meg, hogy elmenjek?
- Mi???
- Azt kérdeztem, megduglak-e?
- N-Nem arra mondtam, hogy "mi"!
Ez valahogy nagyon hihetetlenül jött ki! Taeil hyung ugyan azt álmodná mint én!?
- Várjunk! - nevettem el magam. - Te csak hülyének nézel. Nem hiszem el! Nem álmodhatod ugyan azt, mint én!
Nem álmodhatja! Ez csak egy vicc, amin nevetni lehet.
- Vedd komolyan!
- N-Nem, Hyung - szóltam dadogva. - Szórakozz mással! - intettem a levegőbe és jobbnak tartottam véget vetni ennek a hülyeségnek, ezért elfordulva vettem az irányt a kijárat felé.
- Hé! Zico! - kiáltott rám. - Szerinted... - kezdett bele a mondandójába, de nem folytatta, ameddig felé nem fordultam. Érdekelt, hogy mit akar közölni velem, ezért messziről a szemeibe néztem. - Szerinted, képes lennél velem szexelni? Egyáltalán mernél?
- Menj a francba, Hyung! - ordítottam rá a hülye kérdései miatt és felszívódtam előle.
Ez megbolondult. Pedig én tanácsot szerettem volna kérni tőle. Ez tényleg fontos nekem. Elég a perverz rémálomból. A vesztemet fogják okozni a képzeletem belüli lökések Taeil hyungtól. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?
- Valaki segítsen rajtam! - nyafogtam az ágyamba bújva. Nem akartam elaludni, de akarásom ellenére elért a rémálom. Ugyan az történt benne, még is úgy érzem, hogy durvább volt. Durvább hatással volt rám a mai nap miatt, Taeil hyung kérdései miatt főleg.
Álmomban sem tudom, hogy kerültem a falnak nyomva. A valóságba soha sem engedném, hogy egy fiú megerőszakoljon. Soha. Álmomban mégis...
Reggel fáradtan csatlakoztam a többiekhez. Még egy tükörbe se néztem meg magam, de ahogy JaeHyo kiköpte az reggeli üdítőét a mellette ülő B-Bomb pólójára, és hangosan nevetni kezdett rám mutatva, egyből tudtam, hogy igazán lehengerlően nézhetek ki.
- Haver, szörnyen nézel ki! - vert hátba Kyung az őszinte szavaival együtt.
- Átment rajtad egy teherautó, Hyung?
- Nem, P.O. Nem. Zico nem úgy néz ki, mint akin egy teherautó ment volna át - halkult el JaeHyo nevetése. - Inkább, mint akit megdolgoztattak.
- Ohh hogy téged dolgoztatna meg valaki!! - csikorgatta fogait mérgesen B-Bomb, miközben az ázott pólóját U-Kwon törölgette.
- Halkuljatok már! - szólt Taeil hyung és felállt a székéről. - Zico... - jött oda hozzám. Éreztem, hogy akart még valamit mondani, de nem tette. Ráemelte kezét arcomra és a szemeimet nézegette.
- Mit csinálsz, Taeil? - érdeklődött kíváncsian JaeHyo, mire a rangidős megveregette az orcámat a gyengéd érintés helyet.
Tisztán éreztem, hogy valami fontosat akart mondani. De vajon mihez kapcsolódót? A tegnapihoz?...

- Vajon... Mit akart mondani? - motyogtam zenét hallgatva a váróterembe, mivel fellépésünk volt.
- Mit kérdeztél? - hajolt be mellém Kyung váratlanul.
- Nem. Semmit-semmit - ráztam meg a fejem.
Úgy is majd megkérdezem Taeil hyungot, ha haza érünk. S akkor meg fogom érteni, hogy miért kérdezett tôlem olyan rohadt perverz dolgokat.
Csak azt nem tudom megérteni, hogy mi ez az érzés bennem. Furcsa. Mikor reggel a szemeimbe nézett és a kezét az arcomon tartotta... Már vagy századszorra pereg le előttem az a pillanat. Vajon miért?
Ugye nem vagyok meleg? Esetleg bisex? B-Bejönnek nekem a Taeil hyung félék?
N-Nem-nem. Nem kell ilyenekre gondolnom. Ez mind a hülye rémálmom miatt van. Semmi más oka nincs, csak az a rohadt rémálom. S csak azért képzelem el magam elé többször is a reggeli pillanatot, mert azon jár a fejem, hogy mit akarhatott akkor mondani. Semmi más. Ugye?

A dormba épp a cipőmet dobtam le magamról, mikor valaki az oldalamba bökött, majd még egyszer.
- Mit csinálsz, Kyu-- - emelkedtem fel és fordultam a bökdöső felé, akire azt hitte, hogy Kyung, de nem. - Mit csinálsz, JaeHyo? - javítottam ki magam.
- Útban vagy.
- He?
- Vásárolni megyünk - mondta, majd hátra kiabált B-Bombnak és P.Onak.
- Miért mindig én? Miért? - nyafogott a maknaenk, de felöltözve hozta a szatyrokat, pont mint B-Bomb és U-Kwon is. Elköszöntek és elmentek.
Én félcipővel a lábamon elővettem az ujjaimat és számolni kezdtem rajtuk.
- Hét. Egy meg kettő meg még egy nyafogó P.O. Az... Az négy. Taeil hyung és Kyungshi hol van?...
- Ááááá Itt hagytak a parasztok! - szaladt felém Kyung. - De gonoszak - morogta és lekapta a sapkámat fejemről és a sajátjára tette. - Én is mentem a boltba! - ordította nekem, annak ellenére, hogy kevesebb, mint öt centiméterre volt tőlem.
- Te nem mentél, Zico?
A kérdésre hirtelen hátrafordultam és Taeil hyung állt a falnak dőlve. Ide jött falat támasztani, nehogy ledőljön, vagy h-hozzám jött?...
- Azt se tudom, hogy ezek mikor beszélték meg, hogy kimennek. Szóval maradtam.
- Mi van? - nevetett. - Az autóban elôtted beszélték meg. Még mondtad is, hogy lehet, te is mész. Nem emlékszel?
Mi a szar? Komoly? A buszban? O-Ott is igazán elvoltam a gondolataimmal...
- Nem vagy formában? - kérdezte és közelebb lépet hozzám. - Esetleg az álom miatt?
- Az nem egy álom. Az egy rémálom! Te nem is tudod, mi van benne!
- De, tudom. Mondtam. Ugyan azt álmodjuk.
- Az lehetetlen! - vágtam rá. - Akkor neked is legalább úgy kéne szenvedned, mint nekem. Te is kiakadva ébrednél minden reggel.
- Miért is, ha én vagyok felül?...

Taeil POV

Miket el nem vár tőlem. Legyek kiakadva minden reggel, ugyan az az álom miatt? De gyerekes. Nekem ez inkább jó, mint rossz. Zico még is csak a leader -bár a hangja meg sem közelíti az enyémet-, én meg az elnyomott rangidős vagyok. Még fogdosni is képes ez a gyerek, ha olyan kedve van. Ezért megérdemli, amit most kap. Én képtelen vagyok szomorú lenni, amiért én dolgoztatom meg ôt az álmaimban. Nekem ez kimondottan felemelő érzés.
Csak azt szeretném tudni, hogy miért álmodja Zico is ugyan ezt.
- Nem értem ebben a logikát! - mondta nekem Zico, miközben ott álldogáltunk a bejárati ajtó előtt, csak mi ketten a dormba. - Miért álmodom ezt?
- Jó kérdés...
Nekem ez az álom a hatalmamat fejezi ki. Megmutatja, hogy képes lennék egy ilyen dologra is.
De Ziconak mit fejez ki?
- Miért van ez?... Mondd meg! Mondd meg, Hyung!
- Gőzöm sincs! Passz! Majd pont azon fogok fáradozni, hogy az agyturkászod legyek!
- Már pedig arra lenne szükségem - fogta meg a karom és határozottan nézett szemeimbe. - Taeil hyung... Mit kell tennünk, hogy ne álmodjunk ilyen rémesemet?
- Megtenni a valóságban? - vetettem fel az ötletet kérdés hangsúlyában. Mikor felfogta a mondatom értelmét, lefagyott és hátrébb dőlt.
- N-Nem - rázta lassan a fejét azzal a határozatlan "nem"mel.

Zico POV

Mi volt ez a határozatlan "nem"? Talán akarnám, hogy Taeil hyung alatt szenvedjek, vagy mi? Mi ez a bizonytalanság bennem? Tényleg ferde hajlamaim vannak?...
Ilyen... Ilyen körülmények között nem tudok gondolkodni!
- Hyung vedd le rólam a kezed! - löktem el ôt, amiért már egy ideje az arcomhoz volt tapadva a tenyere. Kényelmetlennek kezdtem érezni a közelségét, és Taeil hyung még jobban rátett, hogy vissza lépet hozzám. - Ne merj lábujjhegyre állni... - suttogtam elpirulva és lenyomtam ôt a vállainál.
- Tuti, hogy ha megteszed, nem fogsz többé olyat álmodni.
M-Miért mond ilyeneket?... Ez olyan kínos. Nem akarom vele csinálni. Biztos vagyok benne, hogy nem ez az egyetlen megoldás. Valami mást kéne kitalálni... De mit?
- Hyung, mi lenne, ha... - tettem államhoz a kezem, majd lenéztem rá. - H-Hyung! Mit csinálsz!? - ragadtam meg a nadrágom, amiért lejjebb csúszott Hyung által kigombolt sliccgombom miatt.
- Miért vagy ilyen makacs?
- És te miért vagy ilyen akaratos? Nem értem, miért csinálod! Én azt mondtam, hogy "nem"!
- S szerinted engem rohadtul érdekel, hogy te mit mondasz? - mosolygott szemembe nézve és betérdelt lábaim közé.
- Hyung! - pislogtam rá, miközben a falhoz lökött és benyúlt a pólóm alá.
- Gondolj arra, hogy a rémálmodon segítesz most ezzel, jó? - ragadta meg a felsőmet és erősen lehúzott magához. Elfelejtettem ellenkezni, azzal foglalkoztam, nehogy elkezdje azt, amit a rémálmomban.
- T-Taeil hyung... - nyögtem, ahogy a fülemhez ért. Térdeimen lejjebb rogytam és nagy szemekkel néztem a semmibe Taeil hyung válla fölött.
Miért? Pont a bejárati ajtó előtt kell csinálnunk? Nem... Nem kéne ezt csinálnunk...
- Hyung!... - kaptam fel a fejem, ahogy a nadrágomba nyúlt és ujjaival megérintette a nemesebbik részem.
- Szépen nyávogsz - mondta, ahogy elkezdte kezét mozgatni. Gonosz volt, amiért megállás nélkül izgalomba akart hozni a középső felemtől.
Olyan szokatlan érzés volt, hogy élvezettel töltött el ez az újdonság. Szégyelltem magam, amiért azért nem ellenkeztem, mert tetszett a kézmunkája. Nehezen vettem a levegőm, miközben Taeil hyung nevét hajtogattam, és nem azokat, hogy "Elég!", Állj!", mint a rémálmomban. Bár ott ruha nélkül voltunk már. M-Most is így lesz!?
- Hogy lehet már ennyire meleg a leheleted? Nem is csináltam eddig semmit - nézett szemeimbe Taeil hyung. Kérdésére én magam sem tudtam a választ. Egyszerűen oda bökni, hogy "tetszik a dolog", azt nem lehet... Rohadt kínos lenne. - Megmutathatom, hogy mit kéne igazán élvezned - nevetett és lerántotta rólam a nadrágot a boxeremet rajtam hagyva. - Hjé... Akkor jól éreztem, hogy már kemény vagy.
- Basszus, Taeil hyung! Hogy csinálhattad? - takartam el kezemmel és lejjebb süllyedtem a térdeimre nehezedett szégyenemtől.
- Semmit nem csináltam. Még.
- "Még"? - suttogtam és elfordítottam a fejem. Éreztem, hogy kijött rajtam a pír. De ez még a legkisebb bajom. Az a gáz, hogy a testem lángolni kezdett és izzadtam. - Elmegyek fürdeni.
- Mi van?
- Mosakszok.
- Mégis mi vagy te? - kérdezte meglepetten, én meg feltápászkodtam a falnak dőlve, majd a fürdő felé szedtem a lábaim.

Taeil POV

Mégis mi az már, hogy fürdeni megy? Ezt a nyápic. Fejbe kéne vágni. Ez már így nem olyan, mint az álomban. Ha most kijön, azt odaadja magát nekem, az már nem olyan, mintha én erőszakoskodnék vele. Az álomban olyanokat kiabált, hogy "Nem vagyok rá képes", "Hagyjál!", "Elég legyen, vagy darabokra hullok!" meg "Nem bírom megszokni. Nem!", és egyszer sem vette szájára a nevemet, mint most itt a valóságba.
Ennek ellenére... Tetszett.
Mindegy is már, hogy megfürdik. Nem érdekel. Csak azt várom, hogy kijöjjön, és a testét én magam vegyem kezelésbe, sőt mi több, birtokba.
Az ajtó mellett álltam a falnak dőlve, mikor a kilincs megmozdult.
- Végre, hogy végeztél.
- Hja, végre - törölgette haját egy kisebb törölközővel. Ugyan abban a ruhába volt, mint amiben bement. Közelebb léptem, hozzá és ahogy megérintettem a karját nagyon meglepődtem. Nem volt meleg. Teljesen arra számítottam, hogy egy olyan kellemesen forró testet simíthatok majd végig, de nem. Ez jéghideg volt.
Felnéztem Zico arcára és láttam, hogy ajkai is lila árnyalatokat vett fel.
- Mi a rosseb? - suttogtam.
Ez a gyerek minuszos hőfokú vízben zuhanyzott! Az pedig csak annyit jelent, hogy lehűtötte magát.
Ott álltam Zicoval és ténnyel szemben, mikor a bejárati ajtó felől Kyungék hangja hallatszott meg.
- Asszem haza értek - szólalt meg Zico.
- De egy köcsög vagy.
- Mondtam, hogy "nem"... - sétált el mellettem lesütött szemekkel.
- Ezt a...