42 BTS: Nyálfonalak kötik a sorsot

Jiminnek a dorm zuhanyzója alatt állva mint mindig, most is az a furcsa szerelmi vallomása jutott eszébe, és ahogy törölközött, fel is idézte.
- Egy éve volt már - mosolyodott el kicsit büszkén, hogy ennyi ideje a Hercegnővel van.
Pizsama ruhájában egyből a szobájába ment. Lehetséges, hogy megint ô fürdött meg utoljára, így éjfél fele. Mindig úgy gondolja, hogy jobb, ha ô váratja meg a szerelmét és nem fordítva.
- Sosem fogok tudni rappelni, ezt el kell fogadni, és kész - beszélt telefonon SeokJin, de ahogy meglátta Jimint, azonnal felült az elterüléséből. - Le kell tennem, ne hívj vissza! Szép álmokat! - nyomta ki, és egyből az asztalra tette lefordítva.
- Kivel beszélsz ilyen későn?
- Nem érdekes - felelte azonnal és megigazította az egy szál törölközött, ami a derekánál volt megkötve, szokásosan, fürdőzés előtt és után. Már sokkal régebben végzet a mosakodással, mégsem öltözött át.
- Ha nem akarod elmondani, nem erőltetem - nyomta meg finoman Jin orrát és felmászott mellé a sarkaira ülve, majd mélyen egymás szemeibe néztek.
- Valami... baj van? - döntötte meg a fejét Jin.
- Nem... Miért?
- Nem látom a szemeidbe azokat a szokásos gondolatokat.
- Szokásosakat?...
- Ilyenkor tele vagy perverz gondolatokkal, de most... - ért a párja kezéhez. - Hideg vízben fürödtél, mi? Megfá--
- Direkt csináltam. A te érdekedbe. Lehűtöm magam mindennap.
- Szerintem... - emelte fel a párja kezét és közelebb hajolt. - Inkább fel kéne forrósítani téged - adott puszit Jimin egyik ujja hegyére, mire a kéz tulajdonosa nagyot nyelt a dús és gyönyörű ajkakat figyelve.
Jin lassan kidugta a nyelvét és becsúsztatta a szájába a hideg vízben mosakodott ujjak egyikét, majd gondoskodott róla, hogy meleg nyálával körbe vegye azt.
- Jin, mit... - pirult el Jimin lankadatlanul figyelve, ahogy szerelmének nyelve egy másik ujján halad felfele.
- Jimin... - suttogta a Hercegnő és lehunyta a szemeit, ahogy ajkai közé fogta szerelme mutatóujját. Lépésenként csúszott rajta végig vagy háromszor, miközben a teljes csöndet elcsorbította a magas és nem csak kicsit izgató hangjával. Az apró és szakadozó lélegzetei teljesen betöltötték a négy falközt. - Tudod már... - mondta ugyan olyan halkan, miután elengedte az eddig ajkakkal fogott testrészt, majd nyelvét két ujj közé vezette be, olyan lassan, hogy a nyála melege átvette az uralmat a hideg vízzel hagyott testhő felett. -, mit szeretnék? - kérdezte résre nyitott szemekkel és rendesen felemelkedett, forró leheleteivel beborítva a nedves ujjakat. - Jimin... - nézett szerelme szemeibe, miközben a párja kezét még mindig a levegőben tartotta. Érezte, hogy szája szélén kiszökik a nyála, de nem tett ellene semmit, csak hagyta.
Jimin szíve nagyot dobbant. Érintetlen kezét lassan felcsúsztatta SeokJin karján, majd a vállán, végül arcánál fogta és ráhajolt párja ajkaira. A csókok tempójával  elérte, hogy a másik átérezze azt az édes érzést, ami hasában pillangókat idéz és szívveréseit felgyorsítja.
Bizonytalanul átdugta a nyelvét, hiszen gondolataiban ott volt a kádban lezajlott esett. Nem akart még egyszer arra a szintre jutni, de a látványtól és az érzéstől sosem tudja megfosztani magát.
Jimin ajkait ingerelni kezdte a Hercegnő szája szélein kifolyó meleg nyál. Csak is azért volt a nyáladzás, mivel belül a két nyelv összekulcsolódott és vadul ölelkezett a domináns fiú irányításával. Jin apró nyögéseket adott ki magából, mikor párja nem nyomódott annyira rá.
A Hercegnő megérezte, ahogy két erős kar átkarolja a derekát, és az általa benedvesített ujjak simulnak hozzá hátul. Jimin kivette a nyelvét és erősen nyomta magát a szerelme kivöröslött ajkaira, de a nyálhalmaz miatt, képtelen volt szorosan rajta maradni. Mégis próbálkozott és vissza-visszaemelkedett az elmozdult helyről, majd tehetetlenségét érezve nevetni kezdett magán.
- M-Mi az? - kérdezte Jin elpirulva. Félt, hogy valamit elrontott, nem mozdult valamire, amire kellett volna, vagy csak túl kéjes látványa van és az nevettette meg Jimint. Aggódva nézett párjára, aki eleresztette a derekát.
- Lecsúszok rólad... Nyálas vagy - kuncogott tovább.
- N-Nem tehetek róla...
- Pedig azt a játékcsókot akartam, vagy mit, amit úgy szeretsz.
- Tűzijátékcsók - suttogta.
- Az. Dehát... Valaki most nagyon-nagyon nyálas kedvébe van - mondta mosolyogva, majd fogta magát és megszabadult a pizsamapólójától.
- Nem! - fogta meg a ruhát szinte a levegőben. - Nem dobod el! - mosolyodott el és letette maga mellé, majd váratlanul párja ledöntötte ôt az ágyra. - Jimin!? - nézett a fölé mászóra, miközben az egy szál törölközője fel is mondott a további takarás szolgáltatásból.
- B-Bocsánat! - emelkedett máris föl Jimin szégyellve magát és elnézett más irányba, majd azonnal vissza, ahogy nadrágját a másik megrángatja.
- Tedd belém!
- Huh? - kerekedtek ki Jimin szemei.
- Kérlek! Akarom!
A meglepődött fiú nagyot nyelt, majd párja magabiztossága miatt visszamászott rá, ahonnan az előbb olyan gyorsan elszelelt félelméből, de Jin szerelmesen mosolygott rá, amitől szívdobbanásai lefelé húzták ôt, végül ránehezedett szerelmére.
- Ne aggódj! Nem baj, ha durva leszel - mondta teljesen nyugodtan SeokJin és szokásának híven átkarolta párját a tarkójánál.
Jimin lágyan megcsókolta ôt. Egyáltalán nem kapkodott. Minden hosszabb csókja után felnézett, holott ilyet még sosem csinált. Egyszerűen csak gyönyörködni akart a látványba. 

Kettejük ajkait mindig nyálfonalak kötötték össze, mikor elengedték egymást.
- Imádlak - suttogta a kisebbik, de teljesen úgy, mint aki már nincs magánál. Jimin ráérősen hajolt szerelme kellemesen meleg nyakába, miközben a rajta maradt ruházatától szabadult meg ügyeskedve.
Kezeivel Szerelme feje mellé támaszkodott ki, majd az egyikkel a magasba emelte Jin karcsú lábát, majd lejjebb hajolt hozzá. Végig nézett a levegőben tartott végtagon, majd apró sóhajtást hagyott el és ajkait a comb belsőbb részére nyomta. Nagyobb csókokkal borította el a puha és selymes bôrt egyre feljebb haladva.
- Jin... Olyan édes illatod van.
- Azért ne egyél meg - mosolygott és ô is csókot nyomott a feje mellett támaszkodó karra.
- Felfalnálak - suttogta ugyan olyan kábultan, majd visszahajolt a Hercegnő ajkaira.
- Olyan jó vagy - nyögte két csók közt. Minden mozdulatával és szavával csak bátorította a folyton szeretkezésre éhes fiút, aki most direkt visszafogta a farkas étvágyát. - Már felhevítettél... Most olts ki! Kérlek, tedd belém és olts ki!


Jimin POV

A konyhában ültem egy széken, a tűzhely mellett könyökölve és elbámulva motyogtam a nagy világba.
- Haver, minden oké?... - ért J-Hope keze hátulról a vállamhoz. - Magadba beszélsz már ilyen kora reggel?
- Minden olyan... Tökéletes... - feküdtem el a konyhapulton sóhajtva.
- H-Hé!
- Elfolyok - jelentettem ki. - Jin hercegnő olyan édes, olyan szeretni való, olyan na... e-eddig csak ömlöttek belőlem a szavak - fogtam fejem elnevetve magam.
- És ezeket most miért is itt mondogatod?...
- Éjjel szeretkeztünk... Annyira csodálatos volt, a gyönyör majdnem felemésztett engem. A végén Jin elszunyókált, de én nem bírtam. Most... Itt várom ôt, hogy felébredjen és segítsek neki reggelit csinálni. Látni akarom azt a szerelmes mosolyt az arcán, ahogy rám néz...
- Jimin... Tartsd vissza a nyálad...
- Mielőtt kijöttem ide, órákon át nézegettem azt a szép, alvó arcát. Meg akarom csókolni.
- Te elszálltál a földről... - mondta aggódóan, majd azt vettem észre, hogy egy vizes rongyot tesz a fejemre. - Tessék. Borogatás. Hozzak láz mérőt?
- Ha beteg vagyok azt akarom, hogy Jin hercegnő kezeljen. Ô egyből meggyógyít. Szeretem ôt.
- Ehh emlékszem debüt előttre. Olyan szomorú voltál itt a dormban, mikor láttad Jin hyungot. Most meg itt vagy és mosolyogva várod, hogy felébredjen szeretkezés után - nevette el magát a ténytől, mire én elpirultam, mivel megemlítette a szeretkezést.
- Ahhh Nehéz jófiúnak lenni, de rohadtul megéri! Látod a kezem!? - emeltem az arcába.
- I-Igen... Mi van vele?
- A kezemen élvezkedett - jelentettem ki, mire láttam J-Hope értetlen arcát. - Jó, mindegy, te úgy sem tudod megérteni, mit éltem át ma éjjel az én egyetlenemmel - hajoltam vissza a konyhapultra, majd ahogy J-Hope ott hagyott engem, fogtam magam és egy kéjenc gondolatból kiindulva bekaptam a számba a mutatóujjamat. Ugyan azon a kézen, ugyan azt az ujjat, mint SeokJin, mert kíváncsi voltam, hogy mit érezhetett akkor, de hiába. Csúsztathattam így vagy úgy, akkor sem volt semmilyen hatás. Kivettem a számból, de semmi izgató dolog nem volt utána sem.
- Ô nyálasabb.

Lassan elaludtam és majdnem mélyebbre kerültem az álmomban, mire ajkaimon egy kisebb csókot éreztem meg. "Ha Suga hyung volt, agyon csapom!" - ez volt az első gondolatom, majd mikor kinyitottam a szemeimet, elszégyelltem magam a tévedésem  miatt.
- Jin... - néztem szerelmemre, mire elhajolt tőlem azzal a szerelmes mosolyával visszanézve, amire annyira vágytam, majd telefonon kezdett beszélni. - Nem csinálunk reggelit? - kérdeztem suttogva, de nem hallott engem. Végig simított a hátamon és kiment a konyhából. - Nem csinálunk reggelit!? - pattantam fel a székből. - Hé! SeokJin, hova mész? - követtem ôt a fotelhez, ahol azt a könyvét magához vette és lapozgatni kezdte. - Jin, kivel beszélsz?
- Pszt! Beszélek.
- Azt látom, de kivel? - motyogtam és közelebb hajoltam, hogy belehallgassak én is a mobiljába.
- Hé, Jimin, így nem látom a könyvet - hessegetett el. - ... Igen... Ô van itt... Jimin! Menedzsershii üdvözöl.
- Ohh neki is jó reggelt!
- HyoSang is üdvözöl.
- Neki is jó-- Hogy ki? - kerekedtek ki a szemeim, ahogy felfogtam az agyammal a mondott nevet.
Az extagunk; HyoSang!? Ez most komoly? Jin vele beszélget? De miről? A könyvről? Vagy mi?... Mi folyik itt? Nem értem.
- Jin... Miért olvasod ezt a könyvet? - térdeltem fel mellé, mire a ô felém fordult és kezét finoman a telefonra tetette, hogy ne lehessen áthallani a csókot, amit kaptam. Kicsit ettől beindultam, azaz nem is egy kicsit, hanem eléggé, ahhoz, hogy leteperjem ôt a fotelben. - Ácsi-ácsi! - húzta el a fejét a csókjaimtól, majd simogatni kezdett a tarkómnál, és a hajtincseimet az ujjai köré csavarintotta. - Menj egy kicsit és játssz JungKookshivel, ne hagyd egyedül! - fejezte ki szépen magát, hogy adjam ôt nyugton.
Nem szabad erőszakosnak lennem. Hiába szeretném kinyomni azt a zavaró telefont és levetkőztetni ôt, nem tehetem.
Most úgy látszik egy kicsit se piszkálhatom... Majd később...
De ahogy teltek az órák, Jin még mindig telefonált és lapozgatta a könyvet,  ide-oda ülve. Már megijedtem, hogy együtt fog fürdeni egy elektromos készülékkel és egy köteg papírral, de addigra már elbúcsúzott. Tisztán hallottam, hogy HyoSangtól köszönt el.
Nem kéne ezt tennem, de kifaggatom!
O-Oké... Először letámadtam pár csókkal, ahogy bejött az ágyra fürdés után, hiszen egész nap az ô hiányába szenvedtem JungKook mellett, plusz amíg a zuhany melegétől párásodik a teste, azt vétek lenne kihagynom. Pár piros foltot ejtettem a nyakánál, de nem zavarta. Kezével még nyomott is magához, miközben mindkettőnknek hevesen vert a szíve.
- Hé... Jin... - szólítottam meg, ahogy hasra fordult mellettem. - Holnap nem lesz fellépésünk, igaz?
- De nekem van programom.
- Hogyhogy? - lepődtem meg, mire ô csak hümmögött a fel tett kérdésem után.
- M-Munkával kapcsolatos... Úgy-ahogy...
- Részletesebben? - fagyasztottam meg a levegőt a hangommal, amire Jin is megremegett.
- Találkozom van HyoSanggal - nyögte ki.
- És ezt reggel akartad elmondani!?
- Vagy inkább el se akartam mondani... - nyelt nagyot, majd felült fejét lelógatva. - De munkával kapcsolatos... És tudod, hogy mi csak barátok vagyunk HyoSanggal.
- Többek vagytok, mint barátok!... Buta vagy Hercegnő... Akik már csókolóznak, azok nem szimpla haverok már... G-Gondolj bele... Gondolj csak bele, ha én hagynám magam, hogy például JungKook lesmároljon és te tudnál erről. Mit éreznél?
- Jimin - szólított meg Jin, mire én is kényelmetlennek éreztem a fekvést egy ilyen hideg légkörben. - Hogy téged idézzelek: Mindent a sors és te irányítasz - mosolygott szemeibe, azonnal felmelegítve a szobát. - Én csak sodródok a sorssal és veled - hajolt közelebb hozzám és megcsókolt, mire én vissza, a nyelvemet is átdugva. - Érted? Legyél az irányítom.
- Én és a sors leszünk - bólintottam magabiztosan és összeérintettem a homlokunkat, majd egy újabb nyálfonalat alkottunk, ami csakugyan összekötött minket.