38 BTS: Mindenki gondolhat mást

A fiúk az utolsó napon már délelőtt a vonaton voltak, hogy visszautazzanak a tiszta, otthonos dormukba. JungKook és J-Hope, a két ablak mellet ülő tag figyelmesen követték a tájat, amire apró cseppekben szemerkélt az eső.
- Mondom, mondom! Az egy mókus volt!
- Görény.
- Hé... Te most legörényezted JungKookshit? - nézett ámultan RapMon J-Hopera.
- Nem. Csak mondtam, hogy amit az előbb látott befutni egy faüregbe az nem mókus volt, hanem görény - magyarázkodott a maknae mellett ülő leadernek.
- Én lónak láttam, de lehet nem ugyanarról beszélünk... - szólalt meg V, J-Hopera nehezedve.
- Én meg szamarakat látok - süttette el a viccet Jimin Vre nézve, majd némán, tovább pihentette a fejét Jin vállára dőlve. Egyik kezével hátulról ölelte, míg a másikkal egyéb hátsó szándék nélkül simogatta szerelme combjának belsőbb részét. Még mindig hihetetlenül hálás volt Jinnek, az esti miatt. Maga se tudta, hogy most miképp kéne viselkedni egy ilyen incidens után. Szégyelli magát, amiért nem figyelt az óvatosságra. Jinnek kényelmetlen volt a kádban a hely, még hátat is fordított neki, hogy legyen szíves már abbahagyni, mivel az pontosan azt jelenti kettejüknél; Még csókot sem vár. Jimin mégse vette figyelembe ezt az utalást akkor.
Most csak hálálkodni, finomkodni és kezet csókolni tud Hercegnőjének, aki nagy lelkűen megbocsátott mindenért.
Jinben tényleg szemernyi harag nem volt. Igaz, sírt akkor, de csak a póz miatt, ami nagy fájdalmat okozott neki. Térdelni se bírt már ott, Jimin előtt. Gyenge volt, ezért tehetetlenül állt az incidenssel szembe.
Hercegnő úgy érezte, minden rendben van, mert közölte Jiminnel, hogy nem haragszik rá. Neki csak a régi kerékvágásba való visszaesés volt a lényeg. Még egyszer nem hagyja, hogy hátat fordítás közben csinálják vele.
- Jin hyung - szólalt meg a vele szemben ülô Suga. - Mielôtt még elalszol... - hajolt előrébb, mire a szólított kihúzta magát. - Te komolyan szereted Jimint? Mindig azt látom, hogy ô lóg rajtad... Te--
- Mirôl beszélsz? - szólalt meg egyszerre Hoseok és JungKook.
- Suga hyung buta... - jelentette ki TaeHyung, mire Jin mind a hármat csöndre intette;
- Hozzám szólt a kérdés.
- De akkor válaszolj már, Hercegnő! - rángatta meg a fiút Jimin és értetlenül nézett a rapperre, aki a kérdést feltette.
- Yoongi, igazad van abban, hogy Jimin vallott szerelmet, ô választott engem és sokszor csinál rossz dolgokat velem. Ô tényleg domináns. Nem lehet rajta változtatni... Te nem is tudod, hogy milyenek vagyunk, mikor négyfalközt egymásra bizzuk magunkat - mosolyodott el. - Jimin igazán aranyos tud lenni, a vad énje mellett. Szeretem Jimint.
- A végére hagytad a válaszod, SeokJin - suttogta Hercegnőjének, és visszadőlt rá pihenni. - Én is szeretlek.
- Én teljesen máshogy gondoltam... - motyogta Suga. - De ha elmondanám, hogy szerintem Jimin szexpartnernek tart téged, az hü--- Hû!... - vette észre, hogy kimondta a gondolatait. TaeHyung vörös fejjel nézett rá, míg JungKook befogta a füleit.
- Inkább ne törd ilyeneken a fejed, Hyung - kuncogott RapMon rajta.
- Oké... Befogtam. Bocsánat - vette elő a telefonját, miután megvárta, hogy minden szempár elnézzen róla.

SUGA POV

Úgy gondoltam, hogy csak szeretnek szexelni, azt nincs is más a háttérben... Jin hyung milyen könnyen kerülgette a mondatát, hogy szereti, ha megdugják. Fura egy fiú, az biztos, de... De NamJoonnal jóban van. Nem tudom, hogy én vagy SeokJin jön vele ki jobban.
"NamJoon!" - írtam rá chaten a telefonomon és felnéztem, hogy előveszi-e a mobilját. Ki is kapta a zsebéből, majd rám pislogott.
"Hyung, itt ülsz előttem... Mi van?..."
"Nézzük meg azt a filmet, amit mondtam."
"Menjünk moziba? De a többieket is vinnünk kell."
"Minek kell?"
Felnéztem rá, mire ô a haját igazgatta.
"Este azt mondtad szereted a dongsaengeidet. Nem csak velem kéne jól érezned magad."
"Baj, hogy kivel akarok moziba menni?"
"Én vagyok a kedvenc dongsaenged."
Felnéztem erről a hülye mondatról és hülyének néztem NamJoont, ahogy olyan idiótán mosolyog rám. Nincs reakcióm. Ez a srác is lökött, mint a többi, de... Mégis más. Könnyen meg tud lepni, mint azon az estén is.

Egy gyönyörű drámát, mégis szégyenleteset vágtam le az nap éjjel miután NamJoon megszólalt, hogy ô is fent van. Nem tudom, hogy utoljára mikor volt ilyen szófosásom, de nem kedvelem ezt magamba. Nekem nem szabad lesüllyednem arra a szintre... Úgy éreztem, teljesen megaláztam magam.
Felkeltem a matracról, és még visszanéztem a többiekre. A fél sötétben láttam, hogy V még fent van, de NamJoon mintha elaludt volna. Jimin, aki elindított engem a lejtőn, mindent megtett, hogy ne kelljen rám és a szitkozódásomra figyelnie, ennek fényében az alvó Jin hyung szívta meg a levét, láttam, ahogy erőszakoskodik vele, de hagytam, kimentem a szobából, nem érdekel.
- Egy zsákszarnak érzem magam... - motyogtam és a folyosó ablakához vettem az irányt, de hátulról egy ajtó nyitás zavart meg.
- Miért hagyod magad felidegesíteni?
- NamJoon?...
Nem aludt el!? Ô is végighallgatta a drámázásom!? A....
- Nem bírod Jimint?
- De, bírom. Mindegyik dongsaengemet szeretem.
- Mindannyiunkat? Akkor mi volt ez a reakció? - jött közelebb hozzám, és kérdésére én csak vállat vontam és neki dőltem a falnak. - Utoljára akkor reagáltál így, mikor meztelencsigát láttál.
- Huh? I-Ilyenekre emlékszel?...
- Az rohadt vicces volt! "Mi a szarért nincsen ennek háza!?", "Hogy kerülhet egy ilyen a szemem elé!?", "Nem akarok ilyen szarságokat látni!", "Bameg, valaki vigye már el ezt!"
- Hogy emlékezhetsz ilyenekre?...
- Mondom, vicces volt, ahogy kiakadtál. Nem úgy, mint most... Ennyire zavart amit Jimin mondott?... Csak játszott, hogy képes lennél velem lefeküdni...
- Ne emlegess ilyeneket! - fordítottam el a fejem. - Ne velem játszanak!
- Jó, ebben megértelek. De hogy a velem való sex gondolata ugyan olyan reakciót vállt ki belőled, mint egy meztelencsiga... Azt úgy nem értem.
- T-Te most komolyan ezen agyalsz!? Miért nem alszol inkább!? - fordultam felé dühösen. - Miért kellett egyáltalán már az elején fent lenned? Miért hallgatóztál!?
- Rám vagy mérges? - vitte fel a hangsúlyt.
Nem akarok vele veszekedni. Kicsit sem akarok most beszélni semmiről. Még mindig egy zsákszarnak érzem magam, plusz még NamJoon is itt van...
Miért jött utánam? Húzzon vissza és felejtse el, amiket hallott... Nagy kérés lenne?...
Jobban neki dőltem a falnak, karba tett kézzel és a folyosó részeit pásztáztam szemeimmel.
- Suga hyung... Nyugi - suttogta és kezét a fejemre emelte.
- Mit csinálsz? - vágtam rá azonnal.
- Megnyugtatlak egy kicsit - mondta bizonytalanul, maga se tudta mit csinál. Vállaimnál hátracsúsztatta a kezét, és magához ölelt.
- H-Hé... NamJoon... - suttogtam nevét és megérintettem karjait, pont a bicepszénél. Éreztem kezeim alatt, hogy milyen erős is lehet, de a bőre pont nem illett a képbe, hiszen nagyon bársonyos volt.
Most mit akar? Babusgatni? Nem szorulok rá!...
Már azt hittem, hogy egy nagyot fogok lökni rajta, de tovább pihentettem a kezeimet ô rajta. Akarom egyáltalán, hogy most elengedjen a karjaiból?...
- Suga hyung... - szólított meg, majd lassan ellépett tőlem. - Neked egyáltalán nincs hátizmod.
- Mi a... Nem kértem véleményt a testemről! - vágtam oldalba, mire csak nevetett.

Olyan ostoba vagyok, hogy hagytam magam akkor megölelni. Nem kellett volna. Így csak még jobban megakarom rontani ôt. Egyszerűen nem szeretném, hogy NamJoon jó fiú legyen.
"Hyung, figyeled a vonat ütemét?"
"Nem. Nagyon ráz." - válaszoltam a hitelen feltett kérdésére.
Kényelmesen ülök most, de azért szeretném, hogy megérkezzünk végre. Előttem Jimin mozgolódását figyeltem, annyira, hogy észrevettem, problémái vannak, azaz fel van izgulva. Biztosan a vonat zakatolása az oka. A többiknek?... Néztem végig a nadrágjukon. Vnek nem, Hoseoknak nem, JungKooknak nem, azaz mintha... nem tudom, NamJoonak... nem hiszem el, ô tényleg felizgult a vonat rázásától. Hát ezért is figyel a zakatolás ütemére, hogy valamivel elterelje a figyelmét. Szégyen, hogy Jiminnel egy cipőben jár.
"NamJoon feláll a..."
"A hajam?" - tapicskolta le a feje tetején.
"Nem. Lejjebb. Nem érzed?"
Leemelte a telefonját és rám bámult, miközben lejjebb húzogatta a pólóját, amennyire csak tudta, aztán még a kezeivel is takarni kezdte a lába közti részt.
"Ne figyelj ilyeneket, Hyung."
"Csinálj valamit magaddal! Ne hasonlíts Jiminre."
"Akkor sem kell ilyenekre figyelni."
- Jin, el szeretnél feküdni? - hallottuk mindannyian Jimin kérdését a Hercegnőhöz, aki egyre jobban nehezült már rá. - SeokJin?...
- Elaludt - néztem rá jobban.
- RapMon hyung - fordult meg óvatosan Jimin, miután az általam kimondott tényt felmérte. - Az öledbe feküdhet SeokJin?
Pozitív választ megvárva a töpszli, kis csapattársunk már bújt is ki az alvó Hyung alól és finoman fektette bele az álmoktól elnehezült fejet NamJoon ölébe.
Vajon most mit érezhet? Hiszen fel van izgulva... Mindenesetre nem törődtem nagyon a kérdéssel, mert Jimin az eddigi helyére nem tudott visszaülni, ezért már csúsztam is beljebb, hogy V és én mellettem elférjen, de erre ô máshova tette le a hátsóját. Megfogta Jin hyung félig lelógó kezét és leült a kabinunk padlójára. Lábait felhúzta és neki dőlt az alvó énekesünknek.
"Jimin milyen fura most, nem?"
"Nem tudom." - írtam vissza a válaszom NamJoonnak azonnal. - "A tegnapi furább volt ehhez képest."
"Határozottan megerőszakolta Jin hyungot."
"Nem is az a érdekes, hogy megerőszakolta. Az normális dolog, mikor egy férfi nagyon akarja."
"Normális?"
"Hát Jin hyung a hibás, hogy olyan engedékeny, és az elcsábító kisugárzásával elveszi Jimin eszét."
"Hallod, nekem kellett kivinnem Jin hyungot!"
"Hja. Elbírtad."
"Mire célzol ezzel a mondatta? Talán csodálkozol, hogy elbírtam? Téged például még a nyakamba is tudlak venni."
"Biztos."
"Nem hiszed el? Mindjárt felemelek itt bizonyításul."
"Kösz, de nem vágyok arra, hogy egy vonat kabinjában te, vagy akárki a nyakába vegyen."
Nem zavar, hogy büszkeség tölti el, amiért sokat dolgozik az izmain. Nyugodtan. Csak engem ne keverjen bele, a többiek előtt legalábbis nem.
"Rossz kedved van?"
"Nincs."
Honnét jött ez a kérdés neki?
"Azért Jin hyung milyen szépen megmondta, hogy ne köpj bele a levesébe, mert azt se tudod, hogyan viselkednek egymással éjszakánként."
"Hja, az ô szavaival szépen elmondta. De én tényleg úgy gondoltam, hogy csak szenved Jiminnel. Mikor sunyin fent maradtál az nap este, akkor is piszkálta meg nyalogatta Jin hyungot."
"Szerintem, Jimin csak nagyon boldog, amiért a csapatunk legidősebb tagjának, sőt a visualnek a nadrágjába koslathat."
"Azért nem kell olyan felszabadultan boldognak lennie, hogy megerőszakolja Jin hyungot, aztán meg neked kelljen elcipelni."
"Jimin késő esti és mostani reakcióiból ítélve nem lesz ilyen többet."
"Ha a késő estéről beszélsz, úgy érzem, mintha be akarnék aludni." - ásítottam. Nem szívesen aludnék el, de mire észbe kaptam, már szuszogva vettem a levegőt a szunyókálásom közben.
Előbb nem akartam elaludni, most meg felkelni nem akarok, de felébredtem, ahogy nekem esett valaki.
- Wá bocsi, bocsi!
Kinyitottam hirtelen a szemeim, mire azt láttam, hogy NamJoon tápászkodik fel rólam.
- Bocsi, Hyung! - tette össze a kezét. - Csak megérkeztünk és ki szerettelek volna cipelni...
- Hülye... - húztam a számat, majd megvártam, hogy ki felé vegye az irányt, mint ahogy a többiek már megtették, és én is talpra álltam. - Mikor szeretnél moziba menni? - kérdeztem NamJoon után menve.
- Hát először legyünk tisztába a Bangtan programjával, és igazodjunk hozzá, nem így a helyes?
Jó fiú... Törődik a csapattal, törődik a tagokkal, segít nekik. Még engemet is ki akart cipelni. Nem komplett. Mi lett volna, ha a fanok meglátják, hogy NamJoon hozz ki engem!? Biztos azt hitték volna, hogy valami nagy baj történt velem. Ostoba ez a leader. Tényleg kezelésbe kéne venni...