13-Block-B: Kell fagyöngy!

P.O a kergetés közben, ahogy leért a földszintre, meglátta az üvegajtón keresztül a rajongók hadát. S mint akinek feltűnési viszketegsége van, lehengerlőn kezdte igazgatni magát:
- Ohhh Sziasztok! - mosolygott kedvesen, miközben közelebb sétált.
- P.O OPPA! P.O OPPA!
- Ma is olyan energikusok vagytok, mint mindig. Szeretlek titeket~ - vigyorgott nekik, mire páran elájultak fagyöngyékkel a kezükben, amiket Pyo észre is vett. - Fagyöngy?... Fagyöngy! - csapott tenyereibe, mire Zico és Kyung is megjelent mögötte:
- Ohh mennyi aranyos kis BBC! - kuncogott a leader. - Engedjük már be őket~
Ahogy Taeil a lakosztályuk ablakából kinézett csak azt látta, hogy a rajongók kezdenek beszivárogni!
- Mi a jó élet!? - vette elô telefonját. - Pyo! Mi történik ott lent???
- Tessék? Nem hallak.
- Pyo? Pyo!?
- BBCkkel vagyok... Mindjárt felmegyünk.
- V-Várj! És és JaeHyoék????... Hát semmit nem lehet rátok bízni?...

Aki miatt az egész fogócskázás kialakult, az a lépcsőházban futkározik fel s alá, miközben JaeHyo a lépései nyomában van:
- Állj meg! Állj meg, MinHyuk!
A felszólításra inkább még jobban kezdte szedni a lábait a menekülő táncos.
- MinHyuk, miért csinálod ezt!!?? - lihegett JaeHyo. - Én... Én... - állt meg a másodikon. - Lifttel megyek... - suttogta magában és kiment megkeresni a felvonó szerkezetet, azt remélve, hogy a szökésben lévő táncos az ô emeletükre is felfut.
A csapóajtónál támaszkodva várta a lépcsőházban.
- A franc, a franc, a franc - hallatszott MinHyuk hangja, ahogy haladt felfelé hihetetlen sebességgel. JaeHyo, mint egy vadász, neszzenés nélkül állt be a fordulóba:
- ÁLLJ! - karolta át.
- M-M-MIII???? - fejelte le majdnem JaeHyot a lefogott fiú. - H-Hogyan!?... En-Engedj el! - kapálódzott, mire ki is csúszott a két kar szorításából, de helyette kézzel ragadták meg.  - Eng-
- NEM! ÁLLJ. MÁR. LE! - szólt rá hangosan JaeHyo. MinHyuk elfordította tekintetét tôle, amennyire csak lehetett. - Higgadj le. Ne csináld ezt. Így rossz, nem?
- Akárhogy, úgy is rossz... - sziszegte fogai közt.
- Nézz rám. Mi a rosseb van most?
- Aiiishhh - rángatta karját és a falnak csapta magát. Egyre lejjebb rogyott, míg le nem ült a lépcsőház szőnyegére. JaeHyo még mindig szorította a karját és MinHyuk elé guggolt:
- A-Alig maradt energiám a hajszába - nevetett lehajtott fejjel. Fáradtnak érezte magát. Hitelen el is felejtette, hogy mit is kell kérdeznie MinHyuktól, aki az arcát takargatta. - Mond; történt valami?... - egyből kiszúrta, hogy a táncos máshogy viselkedik, mint szokott. Mindenesetre a kérdésre nem érkezett válasz. - Süket lettél?... - engedte el a szorításából és mindkét kezét az orrát lógató fiú orcáira emelte.
- Miért érsz hozzám!!?? - lökte el JaeHyot, hogy ujjai ne simuljanak a félelemtől remegő arcához.
- Normális vagy?... Hé! Miért nem emeled fel a fejed? Mi ez a barátságtalanság?? - ragadta meg a másik vállait.
MinHyuk a behajtott lábait kinyújtotta, azt gondolva, hogy innen már nem fog tudni elfutni.
- Gyűlöllek - mormogta. - Miért pont én?...
- Engem mindenki gyűlöl, tudom, nem kell mondanod... Hiába reménykedtem volna, hogy lesz olyan ember, aki nem... Aki szeret, mint én ôt... Jól látom a helyzetet?... - sóhajtott gondolkodva. - Te azért gyűlölsz, mert... - csúsztatta le kezeit MinHyuk nyakára, majd a póló takarta részt lassacskán felfedte saját szemei előtt.
- Ah! Mit csinálsz!??
- Inkább; mit csináltam!? - javította ki JaeHyo. - Ezeket... Én?... - pillantotta a kiszívott részekre, amiket MinHyuk azon nyomban el is rejtett. - Áruld el. Kérlek, áruld el.
- A francba veled! Te...
- M-Megbántad!?...
- Ahogy Taeil mondta, csak most fogom...
- Tessék? - lepődött meg JaeHyo. - Hogy jön ide Taeil?
- Ha ô nem, akkor én, mi!?... - rázta a fejét rosszallóan.
- Nem, nem, nem, én téged... SZERETLEK!
- Hja... hja biztos... Kétségtelen, mi? Hagyjál már!! Miért pont én!?
- N-Nem tudok válaszolni...
- Tudod mit, engedj el és állj fejen! - nézett fel MinHyuk dühösen.
- Ne, ne légy ilyen velem!... - esett kétségbe a másik tekintetétől. - Nem engedlek el!...
- Másodszor eszem ágában sincs hagyni magam! - hadonászott, mire JaeHyo átölelte őt:
- Akkor... - simult egyre hozzá. - Először az eszed ágában volt, hogy hagyod magad?... 

- Nem-nem! Ne gondold, hogy van esélyed! Nem hiszek a hazug "szeretlek"-nek! - pirult MinHyuk, miközben a nyakához simult egyre jobban simult a nem kívánt személy.
- Nem hazug. Ez nem - mondta és csókot szeretett volna lehelni a másik ajkaira:
- Neeem, neeem. Azonnal felejtsd el! - húzta el a fejét.
- S-Soha! - kezdte JaeHyo leteperni a másikat a falhoz szorítva.
- JÉZUSKA! - jelent meg P.O a lépcsőn pár ezer fagyönggyel a kezébe.
- JiHoon! JiHoon! Szedd le rólam! - kérlelte MinHyuk, de a maknae csak, mintha nem látott volna semmit ment ki a lépcsőházból, kis, halvány mosollyal az arcán.
JaeHyo felköhécselt, ami a "Hol is tartottunk?"-kal lehetett egyenlő.
- A francbaaaa - nyafogott MinHyuk.
- Kérlek szépen, te már nekem adtad magad~
- H-Hiba volt... Részeg voltál...
- Azt gondoltad, hogy nem derítem ki? Az egész szobám a te illatodban ázik. Visszavár~ - csókolt nyakába.
- Híííí!!! Hülye voltam! Hagyj!!!
- Úgy utasítasz, mintha érne valamit.
-  OHHHHH AMM - ért fel Kyung is. - FAGYÖNGYÖT?
- Dugd fel magadnak! - kiabált JaeHyo. - Fagyöngy nélkül is megcsókolom!
- Á-Álmodban!!! - ellenkezett erôbôl.
- Ott már sikerült. S ha jól sejtem, éjjel is~ - mosolygott JaeHyo, mire Kyung látva a reménytelen helyzetet, ismét megkérdezte barátságosan:
- Akkor még is kell fagyöngy?...
- Tűnj már el!
- Ne! Maradj itt! - szólt a táncos.
- Kussolj! Kyung, te meg tűnj el! - hessegette kezével, idegesen a rappert.
- E-Eltűnök! - futott ki Kyung.
- M-Mi az, hogy "kussolj"!? Hogy beszélsz velem!?
- Bocs már, de... Mérges vagyok... Tényleg sikerült téged megcsókolnom, de nem emlékszem. Nem emlékszek, hogy milyen volt!!! Te meg...
- Én meg?... - ásított unalmasan MinHyuk, fel sem fogva JaeHyo sajnálatra méltó szavait.
- Te meg nem szeretnéd odaadni magad... - távolodott el, és fejét teljesen lehajtotta. - Másodszor.... - mutatta fel a számot. - Elméletileg...
- Hát ez igaz. Nem szeretném, nem vagyok hajlandó hagyni magam, hogy megerőszakolj!
-  M-Megerőszakoltalak? - bólintott feljebb kicsit.
- Ammm hát... - nézett a szemeibe MinHyuk. Mint mindig, most se értette, hogy JaeHyo mire gondol épp, mi járhat a fejébe, mikor ilyen ártatlanság szerűen nézz?... - Mondhatni nem...
- Nem? Ha nem, akkor mit csináltam??
- Nem tudom, hogy nevezzem... - nyelt nagyot MinHyuk, hisz nem mondhatja: "Nem ellenkeztem, lefeküdtem veled és teljes szívemből reméltem, hogy nem fogsz rájönni."
- M-Miért nem lehet akkor másodszor is???
- Mert neem!!! - vörösödött.
- Tuti élveztük... Ohh miért nem emlékszek!!??
- Én nem!!
- De MinHyuk... - húzódott közelebb. - Ne félj tőlem!
- Nem félek!
- Ne gyűlölj! - suttogta és átölelte a táncost.
- Ez kérés?...
- Ne nézz levegőnek!
- Hmmm
- Figyelj rám!
- Hmmm
- Törődj velem!
- Hmmmm
- Szeress engem!
- ITT ÁLLJ LE!!! - tolta el nyakától JaeHyot.
- Pedig a következő az lett volna, hogy; Csókolj meg!...
- Igényes köcsög vagy... Engedj! Visszamegyek aludni!
- Elengedlek, ha velem alszol.
- Ez zsarolás!?? - kapta fel a vizet.
- Áhhhh dehogy. Ez utasítás; Aludj velem!
- De... én... nem...
- Még is csak félsz tőlem... - szomorodott el.
- De hát olyan emlékeket hagytál...



Taeil türelmetlenül haladt már az ajtóhoz:
- Hogy a jó éledbe fajultak el ideáig a dolgok!?? - mérgelődött, majd a kilincs mozdulása után egy nagy koppanással a földön találta magát.
- Ohhh Taeil hyung!!! Bocsáss meg! Bocsáss meg! - guggolt le hozzá P.O azonnal ott helyben.
- Ahh a fejem! A rohadt ajtó befelé nyílik?... Mióta?
- S-Segítség! Segítség! - kezdet el üvölteni a maknae. - Hyung amnéziás lett!
- Egy frászt lettem az! Csönd! - tápászkodott feljebb és befogta a másik száját.
- Hmhmobmánhm
- Tessék?
- Hméhmlehm nhme léhm lhmám méhghehm
- Mi? - engedte el P.O száját.
- Nem mi, hanem.... Ne légy rám mérges... Nem akartam neked semmi rosszat, hyung... - ölelte át lassacskán.
- Hjaaaa... De te fogsz takarítani, látom! - vette észre a felhozott fagyöngyök foszlányait.
- Taeil! Lent adtak nekünk.... ohhhh - tört be az ajtón Kyung és a hyungját kereste, majd meg is találta P.O alatt. - OHHHHH AMM.... FAGYÖNGYÖT?
- Hülye!!! - szítta Taeil, mire P.O pirultan kapta fel a fejét, amiben örült ötlet robbant ki: "Fagyöngy Taeil és én felettem?? Kell! Kell! Kell fagyöngy!"
Így született meg P.O első nagy lépése, szerelme felé!
"Az egész szobát tele teszem fagyöngyökkel!" - gondolta és már ment is "díszíteni". Cérnákra akasztgatta, majd azokat össze-vissza a szobába.
- Wáá mindjárt fangörcsöt kapok!! Vajon sikerülhet?~ - munkálkodott, majd meghallotta MinHyuk hangját:
- Hát dögölj meg, nem!
Úgy látszik, idővel ők is befáradtak a lépcsőházból. Pyo kíváncsian lépkedett MinHyuk szobája felé, ahonnan a hang származott.
- Ott hagyod!!! Nem! Nem viszed át!
- De miii???? Velem alszol!!
- De nálad soha nem fogok! - tiltakozott MinHyuk, és kirúgta JaeHyo kezei közül a párnáit.
- M-Mi ez a erőszakosság? - tette fel a kezeit mosolyogva. - Te nem is vagy fáradt~
- De! Rohadtul az vagyok, de felidegesítesz!!
- Ne kiabáljatok egymással... - suttogta oda nekik P.O az ajtóból.
- JiHoon?...
- Tessék, JaeHyo - gyújtott egy fagyöngyöt. - Használd ezt...
A visual pislogva elvette és nézegetni kezdte, majd hirtelen MinHyukhoz fordult:
- Ezt... Felakasztom... Oda! - mutatott az ágy fölé. - És úgy teperlek le.
- Te nem vagy komplett!!
P.O, mint aki jól végezte dolgát itt, visszament szobájába. Azon gondolkodva közben, hogy "MinHyuknak semmi baja nem lesz, ha JaeHyo rámászik. Jól kijönnek ezek egymással. Viccesek együtt."
Ahogy kinyitotta az ajtót, bent már Taeil várta, aki bőszen szedegette le a díszeket.

- Ne! Ne! Hyung, mit csinálsz?? - csordult ki láthatatlanul egy könnycsepp a maknae szeme sarkából. Lábát szedte Taeilhez, ugyan úgy, mint a mai fogócskánál. - Hyung!... - fogta meg finoman a rangidős karját.
- JiHoon! Mi a rosseb ez!?? Ezek itt!!? A te műved!?- hadarta, míg P.O nem értette társa dühének okát. - Te csináltad ezt!??? - ismételte meg a kérdését.
- I-Igen, de... Miért vagy ilyen mérges?... - húzta be fülét-farkát szomorkásan.
- Mindennek meg van az oka!! - felelt sajátos módján és ismét leszakított egy díszt.
- Kérlek, hyung, ne... - kapta el P.O a fagyöngyöt, mielőtt a földre hullott volna. - Ezeket nem leszakítani kell... Nem azért tettem fel...
- Egyáltalán tudod honnan származik!? - vonta kérdőre a maknaet. - Skandináviaiaktól! Loki, az egyik isten fagyönggyel ölt meg egy másik olyan istenséget, akinek az anyja a szerelem istennője volt. Egy nagy baromság a fagyöngy eredete!!
- De attól még... - esett kétségbe P.O. Megragadta Taeil két kezét a piros-zöld fagyönggyel együtt. Összefűzte finoman az ujjaikat és a felbőszült rangidős a jóindulatú érintéstől kezdett lehiggadni.
- Igazad van - kapott észbe Taeil és pihentetve elméjét, lehunyta szemeit. Így végképp nem vehette észre, hogy P.O az ajkait nézi. - Hülyeségért húztam fel magam... Eléggé gyer-
Megszűnt az a aprócska tér is közöttük, az őket körül ölelő időről nem is beszélve, mialatt a maknae egy kifejezetten apró csókot, vagy inkább puszit adott szerelmének, aki nem tudja, hogy szerelembôl kapta az ajándékot.
- Ne szórakozz!! - vágta pofon, mire P.O hátrálni kezdett:
- B-Bocsánat. Ne haragudj!
- De, haragszom! - jelentette ki dühösen, kezeit ökölbe szorítva. - Nem olyannak ismertelek meg, aki nevetségessé tenne engem. Csalódtam!
- És ha ez nem nevetségessé tevés akart lenni? - suttogta pirulva elfordulva, arcát fájlalva.
- Mit motyogsz?
- Semmit-semmit! Bocsánat! Nem tudom, mi ütött belém - hazudott ezzel Taeil felé fordulva. - Hidd el, hyung, nem akartalak nevetségessé tenni.
- Ez most nem kicsit felháborító - húzta ujját végig ajkain, aminek látványától Pyo arca még jobban piros lett. Megragadta fejét két oldalról: "Ahh nem hittem, hogy haragudni fog rám. Most mit tegyek???"
- Csalódtam-csalódtam... - rázta fejét Taeil. - Nem alszok veled.
- Tessék!??
- Visszamegyek a szobámba.
- De-de-de - ment közelebb kétségbeesve P.O.
- Állj! Mostantól legyen meg a köztünk lévő távolság. Se ölelés, se simi, még pacsit se érdemelsz.
A maknaenak sírni támadt kedve. Földre rogyott volna, de inkább Taeil után sietett, aki kiment a szobájából.
- Hyung, de kérlek ne haragudj. B-Bármit csinálhatsz velem...
- Épp most mondtam, hogy mit fogok veled csinálni. Kerülni foglak.
- Ne. Ne. Azt nem akarom. V-V-Valami más???
- Ez nem kívánság műsor. Látod YuKwont? - ment el a sebesül táncos mellett, aki hagyat volt a konyha küszöbön. - Ô sem önszántából fekszik itt már órákon át.
- Már kétszer belém is rúgtak - szólt a földről. - JaeHyo és Zico, bár egyikük csak véletlenül tette...
- Taeil hyung! Kérlek figyelj rám - siránkozott P.O, akinek a tekintetétől állandóan elfordult a rangidős.
- Nem érdemled meg.
- Mi az?... Összevesztetek?...
- Nem. Vagyis... - válaszolt P.O. - Taeil hyung megharagudott rám... - szipogott YuKwon felé fordulva.
- Gyere, feküdj le te is ide - paskolta a konyha küszöböt maga mellett és P.O már le is guggolt. - Kényelmes, nem?...