9-Block-B: Mégsem olyan

- Taeil hyung! Taeil hyung! JaeHyo MinHyukkal van! - szólt a riasztó, JiHoon és még mutatta is az idősebbnek, ahogy a két említett a kör alakú bárnál ülnek.
- Fhuuuu és a paraszt már részeg is. Remek! - forgatta szemét, majd melléjük sétált, Pyoval az oldalán.
- Szia Taeil. Könnyű minket észre venni vagy csak úgy megtaláltatok? - kérdezte B-Bomb, a mellette leülő énekestől.
- Még nem vagytok feltűnőek, de azok lesztek. Miért hagytad õt inni?
- Én... - nézett a táncos lelkiismeret furdalással a visualra.
- Mindegy-mindegy. Figyelj! - hajolt közelebb Taeil MinHyukhoz. - Nagy esély van rá, hogy ilyen állapotába leteperve végzed!
- Tudom.
- Tudod?... Tudod... Megvédeni is tudod magad akkor, nem?... Igazából azt mondanám, hogy hagyd most itt, szenvedve, igya le magát, de akkor meg ki tudja mi lesz?... Vállalod, hogy vigyázol rá?
- Mellette maradok.
- Nem félsz tőle?
- Miért félnék? - nevetett MinHyuk.
- Tényleg durva dolgai vannak, főleg mikor részeg!!!
- Az igazat megvallva bazira megsajnáltam. Tényleg naiv, meg minden...
- Mirõ beszétek, ti? - szólalt meg egyedi nyelvjárással JaeHyo.
- Hogy mennyire bűzölögsz az alkoholtól! - válaszolt neki Taeil, majd vissza hajolt MinHyukhoz. - Szívesen keresztbe tennék a bunkónak, de vannak erkölcseim.
- N-Nem igazán értem...
- Ez már tényleg nem volt fontos -  állt fel a székről. - Vigyázz vele, meg rá - indult Taeil, de Pyo megállította:
- Hyung! Nem kéne inkább haza vinni JaeHyot?? Csak azóta, mióta idejöttem negyedik pohárral iszik! Ez káros!!!
- Én nem megyek a közelébe! - fintorgott Taeil és felemelte tiszta kezeit, hogy ő aztán, nem mocskolja be.
- Hyung?... - nézett B-Bomb az idősebbre. - Te félsz JaeHyotól?...
- Dehogy!! - húzta fel magát, majd leengedte kezeit és lebámult. - Legalább is... Ha nem egyedül vagyok vele, nem - vallotta be halkan.
- Történt valami köztetek?...
- Olyan, ami félek, hogy veled is fog...
MinHyuk bármennyire is kíváncsi volt, nem faggatta Taeilt, mert látta raja, hogy nem szívesen beszél. Helyette felállt a székéről és megragadta JaeHyo vállait, úgy igyekezett felhúzni a fiút, hogy kimehessen vele taxit fogni hazáig.
- Segítek, hyung! - szólt P.O és az ittast hónaljánál megfogta. Így már sokkal könnyebben kitudták vonszolni a kijáraton.
Ketten vitték és egy meg kísérte, kifele JaeHyot, aki épp hogy tudta mozgatni a lábait a sok agysejt piszitó alkohol után.
- Ne essen le a kapucni a fejéről! - szólt Taeil és elővette a telefonját taxi híváshoz.
- Baszki JaeHyo ne dülöngélj! - sziszegett MinHyuk.
- Támaszuk neki a falnak! - és vonszolta már is Pyo a hyungját.
- N-Ne rohanj! - esetgélt a táncos, társa cipelése miatt.
- Maradjatok itt, megkérdezem Taeil hyungt, hogy mi lesz - mondta a maknae és ott hagyta őket.
JaeHyo ránehezedett MinHyukra, akinek már sajogtak a vállai és karjai.
- Akko most haza fele?...
- N-Ne beszélj! Dög nehéz vagy! - szorította össze fogait MinHyuk. - Van a zsebedbe kilenc vodkás üveg??
- Dehogy! Nem vodka!
- Ezer bocsánat! - emelte fel a kezeit, mire JaeHyo által falhoz lökve végezte. Meglepődött, ahogy az ittas a derekánál átkarolta egyik kezével és magához szorította. B-Bomb megremegett, ahogy a nyakába bújt a másik, csukott szemekkel. Szótlanul tűrte, de nem tetszett neki a dolog. A visual másik keze is hátra került és onnan lefelé csúsztatta, egészen addig, míg bele nem tudott markolni a társa fenekébe:
- Nyugi! - kapta fel a fejét MinHyuk és megragadta JaeHyo kezeit. - Nyugi van!
- Kinek!? - csuklott el a hangja és kómásan kinyitotta szemeit, hogy mélyen a fiúra nézzen. - Má' én se értem.... Mié' kivételezek veled? - motyogta, de a társa aligha értette.


B-Bomb POV

Leszorítottam két kezét, mire õ mellém csapódót a falnak. Felhajtotta a fejét:
- Mié'? Mié'? - hajtogatta párszor, mire én ellengettem és fokozatosan lejjebb csúszott, végül leült a koszos földre.
Taeil és P.O jöttek vissza hozzánk:
- Az alkohol hatása alatt van - jelentettem ki sóhajtva.
- Lesz is õ, holnap délig! - guggolt le Taeil JaeHyo mellé.
- Az alkohol hatása alatt lesz??
- Te meg õ alatta...
- Mi van!?? - ugrottam fel erre a kijelentésre. - Holnap délig ezer százalék, hogy nem!!!
- Nézz rá, õ Ahn JaeHyo. Nézz rá és értékeld át a százalék számításod... - állt fel Taeil és hátrébb lépet párat a visualtõl.
- Hyung... Te ennyire ismered JaeHyot?... Vagy... - kérdeztem rá, mert már nem bírtam kíváncsiságommal. Csak ránézett a földön ülő arcára és mintha sejtené, megjósolná a jövőt. Vagy a JaeHyohoz hasonló embereket tanulmányozza vagy JaeHyoról tudd sokat. Ha a második, akkor nagyon közeli kapcsolatba kell, illetve kellett, hogy álljon vele. Csak, milyen kapcsolatban? Ez itt a kérdés. De látom, hogy nem akar feleletet adni. Muszáj hagynom... AISSH Ha a nyulakról beszélgetnénk, nem lenne ekkora feszültség bennem! A végén tényleg megrémülök attól a ténytől, hogy JaeHyo bármikor leteperhet!!
- Taeil hyung-ah, direkt ijesztgetsz?... - kérdeztem pusmogva szomorúan.
- Taxi! - szólt nekünk P.O, aki figyelgette, hogy mikor jön a kocsi. - Mi is velük megyünk? Haza megyünk?
- Hát... Jihoékat inkább nem hagynám itt, szó nélkül, szóval miattuk...
- Akkor... - mondtam, miközben talpra állítottam JaeHyot. - Ha valami gáz van, hívhatlak, Taeil hyung? Ha már ennyire bizonytalanná váltam miattad ehehehe....
- Hja és bocs, de tudod - vonta meg a vállát. - Vigyázz vele.
- Nálam lesz a telefon... Még ha nem is tudnálak téged, vagy egyéb védelmezőt hívni, persze NEM állatvédelmezőre gondolok! A mobilommal majd fejbe verem!
- Hát... mint ne mondjak - köszörülte meg a torkát. - Ha nincs tökéletesebb terved... Az is megteszi!
Ahogy P.O segített betuszkolni JaeHyot a kocsiba, utána én is elhelyezkedtem mellette és további jó szórakozást kívántam nekik, úgy indultam haza a visualel.
Amíg én az éjszakai város fényeket néztem, õ az ölemet. Csak bámulta, mi helyett bele feküdt volna. Kezei lelógtak, mint egy rongy babának és lábai erőtlenül remegtek. Belegondoltam, hogy ilyen szelíd állapotába -még ha a kijáratnál próbálkozott is- nem árthat. Nem is félek tőle! csak Taeil beszéli belém! Nem kell ettől az örültül remegnem!
Mikor megérkeztünk, kilátástalan volt, hogy egyedül mégis mitévő leszek. Van lift, de odáig is nehéz lesz elcipelnem... Fizettem és kiszálltam a taxiból, majd visszafordultam, kezemet JaeHyo felé nyújtva. Rákapott a csuklómra és egyéb dülöngélés nélkül ki tudott jönni a kocsiból. Meglepődve álltam ott előtte. Józanabb lett, vagy mi? Józanodik?
Szemeit kinyitotta és karját kinyújtva, felém emelte. Ujjaival meg nem pödörte a fülemnél lévő hajtincsem, mire én sóhajtva lecsúsztattam az eddig kilétem rejtekét szolgáló sapkámat és elfordultam JaeHyotól, úgy haladtam befelé a dormba. Gondolom, ha a taxiból ki tudott szállni, a liftig is el képes gyalogolni.
Hívnom se kellett a felvonót, már itt volt lent. A gombbal kinyitottam ajtajait és a lift csengőével együtt futásra is felfigyeltem füleimmel.
- Mi a...!??? - fordultam hátra, ahogy láttam JaeHyot kocogni erre fel. Előttem szaladt be a kabinba, de megvárta, hogy a szintet én nyomjam meg. - Miért sietsz? - kérdeztem meg, mire nem válaszolt. Ezek szerint, nem józan. Ha józan lenne már rég szófosásba szenvedne és nem abba, hogy a szobájába siessen.
Remek képességeimmel a sötét folyóson keresgélve is megtaláltam a kulcsokat és halkan kinyitottam dormunkat. Úgy sejtem, YuKwon nem ment sehova, szóval itt van és lehet, hogy alszik. Pisszegtem JaeHyonak, aki utánam lépegetett befelé, ugyan olyan lassan, mint én. Levettem kabátomat, míg ô a fogasok előtt megállt és lehajította kapucnis pulcsiját, kibújt a cipõibõl, majd a pólójához nyúlt.

- JaeHyo... - néztem rá, mint egy hülye, ahogy a fehér trikójával szemben találtam magam - A fogasok nem zuhanyrózsák, te eszetlen... A fürdő arra van - mutattam. - Oda bent folytasd a gatya lehúzással! - csaptam kezeire, ahogy az nadrágövénél munkálkodott. Lassan rám nézett, ami miatt kirázott a hideg. Fázni kezdtem. - JaeHyo?... - hátráltam tőle, miután sikerült kilépve cipõimbõl. Rossz érzésem van! Hozzám hajolt én meg csak belebámultam az előtérbe.
Erősen megragadta egyik csuklóm, úgy emelte fel a másik kezével az állam. N-Nem félek! Hiába ver a szívem gyorsabban az átlagnál. Nincs okom a rettegésre. Behunytam szemeimet és lehiggadtam. A dobannások mellkasomba lelassultak, normális volt, de újból furcsává vált, ahogy számon szokatlan nyomásra lettem figyelmes.
Nem mertem kinyitni a szemeimet. Tudom látvány nélkül is, hogy JaeHyo megcsókolt. Államról a tarkómra vándorolt keze, úgy nyomott magához. Hibás vagyok, amiért nem löktem el. Hibás, amiért hagyom magam, mert abban reménykedtem, hogy csak csók kell neki. Beláttam, hogy tévedtem, mikor JaeHyo kézen ragadott engem és a szobája felé vonszolt. Nem ellenkezek... Pedig kéne!
- JaeHyo... Részeg vagy... - suttogtam neki, ahogy leültetett az ágyra. Minek is mondom? Úgy se fogja fel. Részeg vagy! Nincs is jelentősége, mi?... Aaish miért az egyik legerősebbel itta le magát? Vigyáznom kellett volna rá... 
JaeHyo levette magáról a trikót, majd az én pólómra nézett, amit szintén két kezével fel csúsztatott,hogy levegye rólam. 'Nem tudom, mi lesz' sóhajtással beletúrtam a hajamba és engedtem, hogy hanyatt fektessen az ágyán. Tenyerét meztelen hasamra helyezte.
- Nyomkodni nem akarod, te, barom!!? Csak tonikot fogyasztottam, hála - sóhajtottam, miközben társam ujjai egyre feljebb vándoroltak, amik eléggé cirógató hatásuk voltak, szinte már csiklandozott.
Nem tudom pontosan mit várhatok tőle. Elég nyugodtnak látszik. Lehet, hogy még nem indult be? Remélhetőleg, nem is fog és bealszik a lassúságtól. Ehh álmodozok itt... JaeHyo részegen se engedne el senkit, aki már az ágyán van elterülve. Így engem se fog, hisz önszántamból süllyedtem a párnái közé. JaeHyo fölém mászott és számhoz hajolt csókokért, amiket meg is adtam neki, mi több átkaroltam tarkójánál. Láthatóan élvezi a kényelmes helyzetét. Meleg leheleteit érzem, akárhányszor eltávolodik egy hajszálnyit, amiért be akarja csempészni nyelvét a számba, de nem engedem neki. Ettől eltekintve vissza-visszacsókol, vadabbul, éhesebben.
Nem merül fel bennem a kérdés, hogy; Mi a francokat művelek most? Mert, ha felmerülne, akkor a mély és hosszú filkózásomtól azt se venném észre, ha JaeHyo hatodszorra elélvezne. Azt tudom eddig csak biztosan, hogy ezt, amit teszek, megfogom bánni. De, hogy miképp? Azt még nem tudom. Nem tudhatom. Ahogy azt se, hogy JaeHyo mit is szeretne most.
A nadrágövemrôl teszi le-fel a kezét. Combjaimnál simogat, majd visszaemeli szíjamra tenyerét. Ezt úgy ötödszörre, mire én magam nyúltam gatyámhoz és elkezdtem le-letolni. Részeg JaeHyon nem igazán látszanak az érzelmek. Nem tudom, hogy izgul és azért lesi, hogy lejjebb húzom, vagy csak bámul. Mindenesetre, kicsit se szeretném, hogy nézegesse azt a szervem! Kjhee te jó ég! Soha!
Beletúrtam hát hajába és ezáltal tekintetét felszegte rám. Sötét szemeibe épp hogy utat lehet téveszteni. Elmélyültem benne... Megfejthetetlen; Ahogy nézz, amit csinál, amiért csinálja... Nem értem és nem is tudok rájönni, hogy miért. Ahn JaeHyo, a megtestesül rejtély. De mért is akarom én megfejteni?
Pislogtam mozdulatlanul, kezeim készenlétbe álltak nadrágomnál, Ô rám figyel, én rá és... Nem történik semmi. Lefagytunk. Akaratom kívül elmosolyodtam. Ez vicces!! Vajon õ gondol valamire?
- Felőlem - mondtam nevető hangon - Aludhatunk is, ha nem csinálunk semmit.
JaeHyo meglökte csípőét, így még jobban éreztem merevségét. Hjaaa, hogy még is akar ágybunyót!?
Kibújtam nadrágomból és JaeHyo farmerjához nyúltam.
- L-Legyünk akkor túl - néztem el kicsit elpirulva, ahogy vetkőztetni kezdtem őt, értelem szerűen nem kívántam az fele fordulni. Mikor éreztem, hogy úgy-ahogy lecsúsztattam róla mindent, átkaroltam hátánál és lehúztam magamhoz. Ahogy összeértünk felsikítottam rekedt hangon! - Rossz ötlet! Rossz ötlet! - másztam ki alóla. - Basszus! Ez mégsem olyan, mint gondoltam - haraptam ajkaimba. Azt hittem, semmi furcsa nem lesz, ha most lefekszek vele. Csak egy éjszakás kaland lesz, amit mások is csinálnak. Ô úgy se fog emlékezni rá, engem meg hidegen hagy. De mégsem vagyok rá képes! Nem hittem, hogy így visszariadok a saját tettemtől. - Ohh te jó ég!! - temettem arcomat két tenyerembe, szégyeneben, miközben felhúztam magamhoz lábaim, úgy ültem az ágyon. Nincs folytatás... Hagyjuk... Szégyenlem, de... Megfutamodtam! Visszavonultam! - Durvaa... - sóhajtottam, kezeimet letéve és elhatároztam, hogy összeszedelődzködök és minél hamarabb elhagyom JaeHyo szobáját. Rátámaszkodtam egyik oldalamra és készültem kimászni az ágyból.