10-Block-B: Körülmények között

B-Bomb POV

Még a lábamat sem tudtam rendesen kinyújtani az ágy széle felé. Nagyon megrémültem, ahogy JaeHyo hirtelen átölelt hátulról. Kis sikításommal tudom alátámasztani a tényt, mennyire felment a vérnyomásom, ahogy a jég hideg kezei mellkasomhoz értek és rátapadtak. Közelebb húzott magához és fülemhez hajolt. JaeHyo nem egy melegvérű ember, de a leheletei azok, tapasztaltam már és most is, ismét, ahogy fülcimpáimhoz érintgeti ajkait.
- H-Hagyd JaeHyo... - emeltem fel tekintetem a plafon felé, mialatt õ a nyakamra tévedt. - Engedj!... Már eldöntöttem; Mégsem fekszek le veled... - csuklott el a hangom, amiért érzékeny pontra csókolt. De hirtelen abbahagyta. Száját már nem éreztem bőrömön, csak ahogy a mellhasamat nyomja egyre jobban két hideg tenyerével.
- Nem... - suttogta, mire én félig-meddig hátrafordultam felé. - Nem engedlek.
- Most mi beszél belőled? - emeltem fel szemöldököm. Kis, halk hangon szólalt meg, ami furcsán hangzott tőle.
- Nem engedlek.
Hangzott el ismét és erősebben átkarolt, ami miatt hirtelen alig kerültem levegõhõz:
- Oké-oké-oké! Értem! Nem hagylak itt!! - csapkodtam meg lágyan karjait, hogy enyhítsen szorításán. Feltérdelt és alákerültem... - Hé! Hé! Csak finoman! - ütögettem meg vállait. Fufruja pont takarták a szemeit, ami valljuk be kicsit zavart. Elsöpörtem hát és közvetlenül találkoztam vágyakozással teli tekintetével. Elnézegettem, hiszen egyikünk se mozdult. - H-Hagyjam? Tényleg hagyjam? - tettem fel a kérdés magamnak kimondva. Végigsimítottam JaeHyo orcáin, aki levette szemeit rólam, majd lejjebb bólintva alsó felem lett látványa. - H-H-Hülyeee!!!! - öleltem zavartan magamhoz azt a marha fejét. Nem akarom, hogy azt bámulja nekem.
JaeHyo megfogta kezeim és feljebb hajolva megcsókolt. A félelmem egy kicsit elillant, de még bennem van, a felszín közelében.
- L-Légy jó... - túrtam hajába az egyre hevesebb csókjai alatt. Lassan már mozogni is kezdet és én nyögéseket hangoztattam. Itt-ott végig jártatta kezeit, de ajkai az enyéimen maradtak, ami nem igazán volt ellenemre.
Éreztem, mihelyst combjaimnál kényésztett és lábaimat feljebb-feljebb emelte, így vele együtt derekamat is. Ahogy ajkaimról leharapott és eltávolodott tőlem, megéreztem, hogy mi is következik most.
- L-Légy jó, és megadom magam...
Próbáltam ellazulni, de inkább görcsölni kezdtem, hogy mi lesz.
JaeHyo egy határozott mozdulattal belém mélyesztette majdnem az egész hosszát!
Ezek után nem csoda, hogy felkiáltottam! A lepedőbe martam és hangszálaim a remegésbe elfáradva, magamra hagytak. Nincs hangom, eltűnt, néma lettem és tátott számat még rendes lélegzésre se tudtam használni. Majd nehézkesen nagy levegõhôz jutottam és zokogásomhoz újjá született a beszéd képességem:
- Te, barom! Te, hülye állat! M-Minek nézel??? - szipogtam dühösen. - JaeHyo... - szólítottam meg, de nem ért semmit... Nem figyelt hangomra, csak a remegő testemre. - Ha most mozogni kezdesz, kitekerem a nyakad és leszedem fejed a helyéről, akár egy palack dugóját, fogod!? - csikorgattam fogaimat, miközben szegény ágyhúzatót már elszakítottam. JaeHyo fenyegetésemet hanyagolva élvezkedni kezdett bennem. - Há-Hát ilyet!!! Te, tajparaszt! Palacknak nézel? - csaptam fel fejem, ahogy egyre beljebb és beljebb hatolt.

Aggódtam, hogy nem-e vagyunk túl hangosak. A nyögéseimet próbáltam visszafogni, pedig eget rengetőek lehettek volna. Viszont az előbbi felkiáltásaim? Remélem, hogy YuKwon most is olyan mély alvó, mint amilyen szokott lenni. JaeHyo egyik szomszédja Taeil, a másik Kyung. Tényleg!!! Már haza értek? Mi van, ha hazaértek?... Mi mikor értünk haza?? Mióta vagyok itt?? Hány óra van??? Miért nem jó az idő érzékem???? Aaaaish nem tudom, hogy milyen körülmények között mozog itt alattunk az ágy, JaeHyo lökéseitől! Nem tudok szinte semmit és ez egyre jobban kezdett felbőszíteni. Arról a kérdésről, hogy én mit teszek, még mindig ne beszéljünk. Ne! Ne! Ne-ne! Anélkül is homályos minden, mint már a látásom is a könnyektől. Igyekszem szokni JaeHyot, de nem olyan egyszerű... A lepedőn már olyan nagyságú szakadás van, hogy be tudnám rajta bújtatni a fejem. Nem mintha már nem lennék fejetlen. Ami itt most zajlik az egyenlő a fejetlenséggel. Teljes mértékben! Mondom; van egy részeg itt felettem az ágyba, nevezhetjük hülyebaromparasztnak, édes mindegy, bár hülyebaromparaszt pia nélkül is, de a problémám nem éppenséggel az, hogy alkoholt fogyasztott, hanem, ez a féleszű, palacknak nézz! Egy bazi nagy palacknak! Saját magát meg dugónak, a cselekvésétől eltekintve, is annak látja magát!!! Hát most ez nem fejetlenség?? És még az időt sem tudjuk! Nincs miről megállapítanom... Az ablakot függöny takarja, de amúgy is kétlem, hogy valami fény is szűrődne be, hisz mikor jöttünk haza, az ég teljesen felhős volt. A telefonom, amivel fejbe terveztem verni JaeHyot, a gatyám zsebében, valahol a földön van... S most találhattam magamnak még egy kérdést; Miér nem csaptam agyon? Miért nem ellenkeztem? Bár ez a kérdés nem újdon sült, hiszen egyezik azzal, hogy 'mit csinálok?'. Fejtelennek érzem magam és nem más a hibás mint, JaeHyo...
Ahogy ezzel a mondattal leálltam a gondolat menetem folytatásával, visszacsöppentem a valóságba és annak igaz látványába. Miközben a fejetlenségen agyaltam, nem éreztem fájdalmat, most meg újra! JaeHyo lehajtotta fejét nyakamhoz és beledörgölődve folytatta a csúcs felé jutást. Látszott rajta, hogy már nincs messze, hogy elélvezzen; Egyik kezével a karomat szorította, mintha kapaszkodna, a másikat szintén befeszítve, karmolgatta a paplant, ő nem szakítja ki.... Levegő vételei egyre szaporábbak és hangosabbak, érzem, ahogy száját néha-néha bőrömre tapasztja, mint az olyan halak, akik az akvárium falát szokták pucolni! Hjam, JaeHyo, te már hal is vagy! Nekem már az is!...
Hallottam, ahogy összecsattantak fogai, mintha szájzárat, állkapocs-izomgörcsöt kapott volna. Felkapta a fejét, és én szint úgy, utána. Éreztem, ahogy belém élvezett. A lepedő szorításán enyhítettem, majd újra belemartam.
- Hideg... - suttogtam, ahogy testem elkezdett vacogni. Tágult szemeimet behunytam és próbáltam feldolgozni helyzetem. Már egyenletesen lélegeztem és a szívem is úgy-ahogy rendesen dobott, annak ellenére, hogy a visual nemi szerve még mindig mélyen bennem van, csak nem mocorog, így nem érzem annyira. JaeHyo is úgy látom, pihen. Váratlanul rám hasalt, de nem nyomott össze, hiszen azonnal átkarolt derekamnál és szorosan magához húzva oldalunkra fordultunk. - Köszönd meg! - suttogtam, majd ahogy a rendesen ránéztem, elfogott a mosolygás. JaeHyo nem nézett szemeimbe, félig lehajtott szemhéjakkal feküdt, engem átkarolva, bámulva a mellkasom egyik részét. De csak bámul. Haja ultra kócos, akár madárfészek is lehetne. Bőrszíne kisebb-nagyobb arányokba sárgás, lehet, hogy az alkohol miatt. Szája viszont kívánatosan bíborvörös. Igen, kivonatás; Nem szeretem ezt a szót használni, főleg nem őrá, de tény, hogy az ajkai vonzóak. A színűk is szép, ráadásul az apró lélegzetei közben látszó hófehér fogai még szemet gyönyörködtetőbb látványt nyújtanak. A tekintetemmel lejjebb haladva, a nyakán izzadság cseppeket találtam. Hát munka volt magadévá tenni, te akvárium falra cuppanó ficánkoló!!??
Fejemet rázva még jobban látszott rajtam a mosolygás, míg addig, hogy JaeHyo meg nem mozdult és közelebb jött. Éreztem, hogy mélyebbre hatolt. Fokozatosan csinálja, de akkor is rossz érzés!
- F-Fáj... - nyögtem ki szemeimet behunyva és mindkét kezemmel belekapaszkodtam JaeHyo vállaiba. - Ez fáj, JaeHyo! - emeltem meg csípőmet. Hozzásimult arcomhoz, amikor egy igen nagy nyögést sikerült kiadni magamból.
- Bocsáss - nyomta ajkait orcámra. - Bocsáss meg, bocsáss meg!
Kinyitottam szemeimet hangjára. Milyen szépen kéri. Mintha nem is JaeHyo lenne. Bocsánatot kér! Azt a!
- Te mindig bocsáss meg!
"Te?" Tudja vajon, hogy én, MinHyuk vagyok az? Rám gondolhat most?... Ez olyan hangzású utasítás volt, mint a "Légy velem kedvesebb!" Mind a kettő azt tükrözi, hogy legyek vele megértőbb, szinte már törődőbb. Lehet, hogy annyi lenne a háttérbe, hogy törődésre vágyik? De miért tőlem igényli ezt? Ott a leader, Jiho, ő csak foglalkozik vele, ha igényli, nem?
- Bocsáss meg!
Hangzott el újra, ismét félbeszakítva gondolataimat. Most, mondjam, hogy megbocsátok??..
- JaeHyo, nem haragszom rád. Csináld tovább, ha tényleg nem bíród - haraptam ajkaimba, ahogy ezt kimondtam. S mintha JaeHyo értette volna, fogta magát és ismét a ki-be mozgást kezdte végezni azon a  bizonyos helyen.

Mivel ennyi idő alatt sem alakult ki a tökéletes időérzékem, így nem tudom megmondani, hogy harminc, negyven vagy ötven perc volt az első és a második elélvezése után. Ez alatt, nem csak az óra állását volta képtelen bemérni,  még a maradandó fájdalmat sem tudtam megszokni.
A kulcscsontomnál rendesen kiszívta a bőröm, sok-sok piros lenyomatott hagyva. Megpecsételte tetteit... Hát, remek! Nagyon örülök... Nem csak a fenekem sajog! Még az ajkaim is! Tuti szétcincálva néznek ki... Aki tükröt mer elém rakni, annak letöröm a kezét!!! Nem akarom magamat látni... Elég volt! Nyűgös vagyok. Fáradt vagyok. Álmos vagyok. Aludni akarok! Most már tényleg hagyj, JaeHyo! Másodszor is elélveztél, a számat elsajátítottad és vörös pecsétekkel nyomtál tele az ajkaiddal.
- Ugye, vége? Legyen vége! Vége van!... Szállj le... rólam - akadozott halk hangom. Megerőltette a sok nyögés hangszálaimnak. - Hallod, te halpofa!? - értem vállaihoz és lendületet vetve már el akartam lökni, de az nekem fájni. - Most! Szállj le rólam... - csikorgattam fogaim izzadtan. - Süketség! Nem tudod, hogy kell? Szárnyakat növesztesz és cuppogó halból, repülő hallá változol! Hát nem egyszerűen nagyszerű!??? - kínlódtam hülyeségeimen egymagam. Szenvedve leengedtem karjaimat magam mellé, de ellazulni képtelen voltam. Egy mozzanatot éreztem, majd JaeHyo fürgébb lélegzet vételre váltott, újra belém akart élvezni. - Te... Meg akarsz nyuvasztani??? - túrtam fel haját, hogy lássam azokat a kómás szemeit. - JaeHyo... Te se akarnál így tükörbe nézni.... Állítsd le magad - lassan, suttogva értek el szavaim hozzá, s megértett. Ennek az éjszakának a végét elkönyveltük.
Vagyis... Nem teljesen. JaeHyo lábával összekulcsolta az enyémet, úgy feküdt mellettem, hason, az ellenkező irányba nézve. Szuszogásából ítélve, aludt, amit én viszont nem tudtam, képtelen voltam.
- A franc essen mindenbe!! - sziszegtem fájdalmaimtól, ahogy oldalamra fordultam, majd lenyúltam a farmerem felé, pontosabban a telefonomért. Most fény derül az időre, amint kezembe vettem és újra hanyatt vetődtem a párnákon.
- Négy... Négy?? Hajnali négy!? - szorítottam össze ajkaim. Igaz, hogy nem tudom, mikor jöttünk haza, de... JaeHyo.... Durván bírja! Taeil nem viccelt. Tényleg! Taeil!? Azonnal írnom kell neki üzenetet!
"Hyung, itthon vagytok?"
Néztem, hogy mikor jelenik meg a "látta" szócska a kérdésem alatt, de nem akart... Közben a mellettem összegyűrt takarót úgy-ahogy próbáltam kettőnkre teríteni, de nem szívesen vagyok JaeHyoval egy paplan alatt.
"Ébreszd fel a jóédesmózeskosártringatóanyukádat!!!"
Ohhh aludt?
"Sajnálom, hyung!"
"Mi a szar van?? Itthon vagyunk már kettő óta!"
Olyan régóta? S azt kérdezi mi van... Írjam meg neki nyíltan? Hát végül is, ha ezt meg akarom valakivel osztani, az csak Taeil lenne...
"Hát... Lefeküdtem Ahn JaeHyoval."
"..."
Most elképzeltem az arcát, ahogy bámul maga elé és gondolkodik, hogy erre még is mi a rossebet írjon. Végül küldte, hogy:
"MinHyuk. Kicsi, egyetlen, fiatal MinHyuk. Végy elő egy papírt, egy ceruzát és írd le ezerszer, hogy hagytad megbaszatni magad azzal a paraszttal! Pont. És ne nekem írogass, ilyenkor, mikor még a szemüvegeim is pihentető álmukat alusszák a vak sötét szobában. Előre is kösz!"
"Nem akartam semmi rosszat neked, hyung! Nagyon sajnálom, hyung, komolyan!" - gépelek tiszta ideggel. - "Csak muszáj volt neked megírnom... hogy mi van..."
"Aiish értem-értem. Támaszkodni szeretnél rám.... Ha már úgy is fent vagyok... Regélhetsz!"
"Miről?"
"A JAPÁN HASMENÉSRÔL! Hát miről másról???"
"Kinek van hasmenése??"
"UUram atyám! Lokalizáltan helyezkednek el az agysejtjeid??"
"Hogy, hogyan?"
"Na jó, elég! Hagyjál, MinHyuk!"
"Sajnálom, hyung!! Sajnálom!! Nagyon fejetlen vagyok, TUDOM! Fáj a lábam, a derekam, a hasam, a nyakam, a szájam... Pocsékul vagyok!"
"A hajad nem fáj?"
"Taeil hyung, kérlek, ne ingerelj! Ennél fejetlenebb éjszakám szerintem nem volt!!!"
"TE ingerelsz, engem! Amúgy is magadat szíthatod, hogy megtetted!!!"
"De én nem élveztem, nem irányítottam, nem kérleltem folytatásra!"
"De nem is ellenkeztél, nem tiltakoztál, nem mostál be neki. Jól mondom? Még is csak te vagy a hibás, bocs, hogy elszomorítalak."
"Én lennék?..." - kérdeztem, de csak úgy, választ nem várva. S tovább gépeltem. "Miért pont én? Miért én kelletem JaeHyonak?"
"Azt neked kell tudnod."
"Nekem JaeHyo minden; dugó, hal, barom, állat, szárnyas... Minden csak olyan ember nem, akibe szerelmes lennék."
"Még is te hagytad neki, hogy megcsókoljon, levetkőztessen és beléd élvezzen. Gondolom, sejted, hogy így részegen, nem fog emlékezni, amit tett veled. Csak te bolondulhatsz bele a dolgokba, õ nem. Ha megtudná, hogy sikerült lefektetnie, azonnal megtenné újból és újból, meg megint újból míg meg nem un. S te tehetetlen leszel ellene..."
"Te hallottál füleiddel valamit tőlünk?... Várjunk! Tökre elmondtad most a jövőt? Te nagyon ismered őt, mi? Kapcsolatotok volt? Te is megjártad alatta? Kellettél neki? Ha tényleg együtt voltatok, meddig voltatok? Miért ért véged? Ki kezdte? Ki hagyta abba? Közös döntés volt? Senki más nem tudd rólatok a bandába? Kívülállók? Hogy értétek el, hogy titok maradjon?
"Nem."
"...Mi nem?..."
"Nem halottalak titeket. Pyonál alszok."
"...Értem... Gondoltam, hogy nem fogsz válaszolni a többi kérdésre.... Bocs, hogy zaklattalak a kíváncsiságommal!... Fejtsd el!"
"MinHyuk... Képzelj el egy könyvet, amire JaeHyo és Taeil van írva. S gondolj oda mellé engem is, ahogy azt felgyújtom egy olyan öngyújtóval, amit hülye bagósok szoktak használni a káros agyag begyújtására. Ugyan ilyen kárós hatású az a könyv is, ami darabokra égett. Volt JaeHyo és Taeil, nincs JaeHyo és Taeil!"
"Még is elmondtad... Azt a..."
"Hát basszus, jó, hogy nem olyanokat kérdeztél; Mikor azt hazudta szeret és azonnal hagytad magad bábuként a szexre, milyen színű szemüvegbe voltál akkor????"
"...Hogy érted, hogy hazudta?..."
"MinHyuk, ne kérdezz! Állj le! Nincs JaeHyo és Taeil!"
"Jó..."
"Még mindig JaeHyonál vagy?"
"Sajnos."
"Fájna, ha felkelnél, mi?"
"Miért látom magam előtt a gúnyos mosolyod?..."
"Mert lehet hogy tényleg kinevetlek??? :D"
"Töröld ki a smileyt a képedről!"
"Ugyan-ugyan. Én figyelmeztettelek! El kellett volna kerülnöd JaeHyot. Mit is mondtál? Hja igen! Fejbe vágod a telefonoddal!... Hülye vagy, hogy nem tetted!"
"Tudom..."