21 *Oh! Good* {Teen Top}

L.Joe POV

Ahogy hazaértünk, siettem Chunji szobájába, de az ajtó zárva volt.
- Chunji! Chuni!?? Itthon vagy?... Nincs kedved meg hallgatni?... - nehezedtem a tömény fára és kezem lecsúszott a kilincsrõl. Ott helyben majdnem összeestem éreztem, hogy megint lázas vagyok. De maradtam és füleltem. Oda letelepedtem, várva, hogy valami történjen, de elaludtam. A láz felakart emészteni, de éreztem, ahogy elmúlt, akkor már sokkal jobban tudtam aludni.
Reggel, mikor megéreztem a napfényt arcomon és megpillantottam a nappalit meg a kanapét észrevettem, hogy nem ott vagyok teljesen, ahol elaludtam. Én pontosan az ajtó elõtt feküdtem el, de most sokkal odébb vagyok tõle és egy nagy takaró van rám terítve... Ahogy felültem, nagyot sajdult a hátam, a földön aludni nem jó választás volt... Felakartam állni, de nehezen ment. Közelebb másztam az ajtóhoz és a kilincset megmarkolva húztam fel magam, mire kinyílt a bejárat. Nagyon szédültem, elöszõr nem is akartam hinni a szememnek. Fejemet fogva néztem be jobban a szobába, de Chunjit nem találtam. Kijött volna, arrébb tett és betakart, majd felszívódott?
- Mit keresel ByungHun?
Gyorsan hátra fordultam és õ, Lee ChanHee állt előttem.
- Reggelt'... - szomorúan láttam, hogy nem mosolyog, mint ahogy szokott. Nagyon rosszul esett - Chunji... Tegnap?... Tegnap nézted az élőadást?
- Nem. Nem néztem - tette a karba kezét. Szóval... "nem".... Igazán kár. Rossz érzés, ha az ember hisz valamiben és az nem igaz. Hittem, hogy Chunji megbocsátott, be is takart..... de hát akkor.... "nem".
- Igaz is. T-Tessék - nyújtottam neki a paplant, amivel aludtam.
- Mit akarsz?
- Huh? Nem a tied?
- Nem... Valamit félreértettél. Engedj be a szobámba - sóhajtott és közeledett felém. Testem remegni kezdett. Chunji félelmetes, ha rossz kedvű...
- Megbeszélhetjûk?...  - kérdeztem, de nem válaszolt semmit és belépet szobája területére. A kilincs után nyúlt, mire hirtelen megragadtam kezét: - Gyere vissza! - Hát még is van értelme a love songok szövegének? Eddig úgy gondoltam, ez a "gyere vissza" teljesen kitalált. Még is ki mondana ilyet? Erre itt vagyok én! Sosem hittem, hogy használni fogom. Hiszen, állandóan dolgozom, barátnõm se lehet, ha akarnék se. És én még is, szerelmes lettem! - Hogy békíthetnélek ki? Mond, hogy fogadtatnám el magam veled?
- ByungHun...
- Szeretlek, s ebbe sose kételkedj! Érted?... Szeretném, ha engem látnál és az érzéseimet, nem pedig a hátteremet...
- Nem tudom láthatatlanná tenni.... Fáj látnom- szólt hozzám egyhangúan.
- Ezért segítek benne! Csak tegyük meg nem történne!....
- De hát, ha megtörtént.
- Chunji! - térdeltem le fogaimat összeszorítva - Csak halványítsuk el az egész, rohadt múltat!!!
A kínos csöndben csak az én zokogás szerû lélegzeteim hallatszottak, majd az ajtó hangja, ahogy Chunji becsukta mögöttem.
- Ne halványítsuk el. Az egészet ne töröljük el... Az legszebb kezdethez ne merjünk nyúlni... Mikor betegen hozzám bújtál...
- Április...
- Ühüm...
- Chunji? Megbocsátasz? - érintettem meg a földön ülve kezét, mire õ megfogta.
- Tegnap... - guggolt le hozzám - Láttam az élõadást és értettelek... Bocs, amiért hazudtam az elõbb, csak...
Nem is fogtam fel, amit most mondott. Olyan közel volt hozzám. Ahogy megtámasztottam a földet, felé hajoltam és hirtelen megcsókoltam.
- Boldog vagyok - mosolyodtam el. Négy napi szenvedés most lett semmivé. Elhalványítottuk egy csókkal. Ehhh futni támadt kedvem!!! - Chunji! Chunji! Menjünk el valahova! Gyere velem! - álltam lábra és õt is felhúztam.
- Huh? Jó.... - Futottunk ki a lakásból és én, mint a boldog bolond.


Chunji is elmosolyodott időközben.
Ahogy megérkeztünk a lakhelyemre Dong és Kan örömmel fogadtak minket. A két kutyám. Már ismerik Chunjit. Július elején itt volt velünk azaz velem. Új hangokat jegyezhettek meg tőlem akkor ehehehe...
A szomszéd mindig eteti őket, amíg távol vagyok, de most én is nyítok nekik.
- Hideg van itt... - jelentettem ki. Kezeimet lemosva mentem a háló felé és utánam Chunji:
- Ne akarj..... belázasodni!
- Ehhhh - néztem hátra. Ez a kijelentés ütött. - Másra gondoltam - pusmogtam elpirulva és megigazítottam a pólóm. Vagy ötször akasztottam bele az ujjamat a nyaki részébe, kényelmetlenül éreztem magam a kínos csönd miatt... - Segítesz levenni rólam? - pislogtam rá szégyenlősen.
- De nem azt mondtad, hogy hideg van? Most még is meleged van??
Magam elé bámultam és felfújtam az arcom. Chunji most tényleg ennyire hülye? Nem tudja, mit akarok?...
- Buta Chunji...
- Jól van, jól van. Bocsi. Tudom, hogy szeretkezni akarsz! - nevette el magát és megfogta kezeimet.
- Gonoosz vaagy!
- Nem baj, ha annak tartasz. Aranyos vagy - csókolt meg lágyan. Szeretnék most azonnal lefeküdni vele. Már csak azért is, hogy a testem kivételesen ne a láztól, hanem az élvezettől legyen forró. Chunji képes ezt megadni nekem. S olyan hálás vagyok olyankor!
Átöleltem nyakánál és lépkedni kezdett velem, hátra az ágyhoz. Ismeri a járást. Ölelkezve feküdtünk ide körülbelül minden este.
Nem kellet sokat várni, hogy ledöntsön végre maga alá. Átdugta nyelvét a számba, mire én felnyögtem. Lábaimmal már nem a földet tapostam, hanem az ágyat. Chunji is felguggolt és tolni kezdet, az ágy támlája felé. Erre megcsúsztam talpam alatt megbúvó takarómon és Chunji rám esett:
- Te kapkodsz, vagy mi? - nézett rám, újra feltápászkodva. - Várjál... - erre felült és levette magáról a pólót. Ajkaimba haraptam és éreztem, hogy hamar nyáladzani kezdek. Chunji megint csak rám hajolt és összekulcsolta a nyelvûnket. Meglepődött, mikor hirtelen felnyomtam õt, hogy állj:
- Vedd le rólam is. Most már biztos nem fogok fázni.
- Igen is - mosolygott és hagytam, hogy lehúzza rólam.
- Ahhh még is fázok! - szorítottam Chunjit magamhoz.
- Fel kell, hogy melegítselek - ért államhoz és ledöntött.
- Csak ne a sütőben, ahogy Niel tette magával - haraptam párom ajkaiba és élveztem, ahogy itt-ott csókolgat.
Érdekes...... A leges legelején mindent én csináltam. Én döntöttem le, én vetkőztettem. Most meg, mintha mindent õ csinálna. Változott volna? Hát végül is, nem kevés idõ telt el azóta. Örülök a vad Chunjinak. Jobban benne lesz most már a "játékaimba".
- Gyorsíthatunk - nyögtem fel és nadrágjához nyúltam. Éreztem, hogy megrezzent. Már pedig, én tovább szeretnék menni!~ Chunji nyelt egyet és feljebb emelkedett, mire én kikapcsoltam az övét. Megszeppent volna?... - Chunji?...
- Nem megy annyira a színészkedés ilyen állapotban...
- Tessék? - csak nem megint rólam és a hibámról beszél? Ugye nem?? Képtelen kitörülni...
- Tudom, hogy szeretnéd - folytatta, miközben feltűnően nézegette az ajkaimat és feljebb, a szemeimbe nem is mert nézni. - Nem tudom. Megpróbáltam, de... - Chunji arca... olyan szomorú lett... Ahhh ez nem lesz jó! Tudom, hogy megpróbálta elfelejteni. Tudom, hogy igyekezett. Azért jött el, ide velem. De mélyen benne még mindig megmaradt a seb hege... Mit tettem vele!??
- Chunji... - vettem mély levegõt. Mondanom kell valamit, nem akarom így látni. Fel kell valamivel vidítanom! Bánom az egészet! Igazán bánom! Kérlek Chunji! Mond el, még is mit tegyek, hogy jó legyen neked!... Mondanom kell valamit, tennem kell valamit, legalább egy aprócska valamit.... De mit?
- L.Joe nekem nem megy - szólt hozzám határozott hangnembe - Érdekes, de... a pólót már le tudom rólad venni, de az alsót nem - nézet rám röhögve....
- Mi van!??
- Szeretnéd, hogy aktívabb, legyek ilyenkor, nem de? "Vadabb", ahogy te mondod... Háát... Most megpróbáltam, de innen már nem tudok tovább színészkedni a bátor szerepet eheheheh - vakargatta meg a fejét. - Pedig láttam, hogy tetszett neked...
- Hja, hogy így értetted...
- Mi? Te, hogy értetted?
- Nem! Nem, semmi! - intettem és ráztam a fejem. Szóval errõl volt szó, fhuuuuu! Már a halálomon voltam!
Értem, csak azért lett szomorú, mert azt hiszi, nem elégít ki teljes egészébe. De buta! Buta, de aranyos!
- Szeretlek Chunji! Jó?
- Mi jó?
- Nem érdekel, hogy változol-e az ágyban vagy sem. Mondjak valamit? Mindig szeretni foglak!
- Oh! Jó...
- Jó - nevettem és újra magam fölé húztam.

Hihetetlen, hogy a világ legédesebb képét még nem osztottam meg veletek! Ez lenne *^* A középső mindent visz <3 (A mostani teló hátterem ^^)