17 BTS: A part

Jimin POV

Tízszer megyek el ugyan ott. Ugyan az a bolt, ház, étterem, szökőkút, szobor. Nem találom szegénykémet. Biztos nagyon össze van törve a szíve. Én is rosszul érezném magam, egy ilyen látvány után. Nem az én hibám mindez! Az a csaj magától tévedt el és vette le magáról a felsõt. Az én karjaim az ágyon pihentek... Nagyon mérges lehet rám Jin. Félek vele találkozni... Összeveszik velem. Már látom magam elõtt. Sír és szid... De... akkor is muszáj megtalálnom õt! Mond hol vagy Jin, hogy a telefonod csak foglaltat jelez!?
Kapkodom a lábaim és nem jutok elõrébb. Nem tudom, hol vagy hercegnõ! A fekete felhõk hamarabb fognak szakadni a nyakamba, mint hogy téged megtaláljalak!?
A kikötõt tizenhatszor hagytam el. Nem bírom!!!....
- Kim SeokJinnnnnnn!!! - kiabáltam megállva. Egy erdõs rész található a hajók után. A part szélén is szép gyep van. Azt mossa a víz. Lehetett volna itt néznünk a gyönyörû naplementét. Itt, ketten. Nem akarok egyedül lenni, kellesz nekem SeokJin!...
Hajamba túrtam. Nem tudtam, mi tévõ legyek. Kezd bennem felmenni a pumpa.
Épp, hogy jobbra fordítottam a fejem a már kiörült kikötõ felé, a közeledõ vihar miatt. Magas árnyat vettem észre a beton szélén. Erre felé készült jönni, de ledermedten engem nézet. Ezt nevezik szerencsés véletlennek. Ha az ember nem keresi, akkor lesz meg! Idegesítõ mondás, de úgy látszik igaz...
- Képzelõdõk, hogy itt vagy Jimin? - hátrált.
- Dehogy is!!! - ragadtam meg a karját, hogy ne menjen sehova. Esze ágába se legyen eltûnni.
- Engedj el! - próbálta kirántani karját, de szorításom erõs volt.
- Kerestelek SeokJin. Hova bújtál?
- Elmenekültem a nyílt tengerre - nézett le a földre. Annyira szomorúan nézet, hogy nem tudtam mihez kezdjek. Megérintettem a fejét és mellhasamhoz akartam húzni.
- Hagyjál! Mit akarsz tõlem!?? - lökött el, de karmaim közül nem sikerült szabadulnia. Mérgesen nézett rám, majd teljesen letört, mintha a lelkét lehelte volna ki. Szemei azonnal könnyesek lettek és sírni kezdett. Hangos, szagtatozott lélegzet vételek a fûbe eset térdeivel, míg karját még mindig fogtam - Miért nem mondtad, ha már nem kellettem?? Attól, hogy te nem szeretsz, én igen! És rossz érzés most nagyon! Hallod!? Engedj!
- Ne bassz a fejemhez baromságokat! A te agyad szüleménye, hogy nem szeretlek! - emeltem fel a hangom és leguggoltam mellé. Jin direkt nem fordult felém, ami nagyon idegesített. - Most komolyan!!?? - ragadtam meg vállát és lenyomtam a fûbe, nem kérdés, hogy ezek után mit csináltam; fölé másztam. Hozzá értem alsó ajkaihoz, hogy megcsókoljam, könnyítve feszült idegeinken, de õ elfordította fejét:
- Kicsit se sejtettem, hogy azért jössz Boracayra, mert én nem tudlak kielégíteni!
- Én nem kurváztam!!! Az a csaj eltévedt, a miattam nyitva hagyott ajtón bejött. Én aludtam, hísz fáradt voltam. Kora reggel ébresztettél!!
- Ha az is baj, hogy mellettem ébredsz, akkor tényleg nincs már mirõl beszélnünk!
- Megint félre értetted!!!
- Nézz inkább a hátad mögé!!! Mindjárt szakad! Megyünk vissza!!!!! - kiabált és én ugyan ebben a hangnemben és szinten feleltem:
- Mit csinálnál ott????? A sarokban bõgnél, miközben egy újjal se nyúlhatok hozzád?? Hülye, megszakadna érted a szívem!! - néztem könnyes, nagy szemein végig. S erre én is elkezdtem. A arcomon lefolyó cseppek Jin nyakába estek. - Milyen logika ez? - szipogtam - Kellesz nekem. Nem vágyok kurvákra, se normálisakra. Te is szereted, ha csókollak. Hadd folytassam és ne higgy soha az agy szüleményeidnek.
- De a szememmel láttam... A szememnek hittem... S hiszek, mert nem tudom, még is hogyan került oda az a csaj...
- Angolul megkérdezed tõle basszus! Én nem tudom. Besétált és felébredtem, mondott valamit, majd felsõjéhez nyúlt és levette. Majd jöttél te. Ilyen gyorsan történt minden.... Azt se tudom már, hogy mikor születtem. Csak te vagy most a fontos.
Becsuktam a szemeim és sírtam. Jint sose akarom elveszteni. Fõleg nem az én hibámból. Csendesen voltuk ott a fûben. Hercegnõ helyet én adtam ki a nyávogós hangot most...
- Szállj le rólam - mondta Jin nyugodtan utasítva.
- Hm?... - néztem rá.
- Nem illik ilyet csinálni közterületen - pislogtam párat, majd elmosolyodtam rajta, mire Jin is - Jimin. Hiszek neked. Remélem igaz. Túlságosan szeretlek, hogy ezen tovább rágódjak. Szeretlek! - láttam, hogy fejünk felet az ég tisztulni kezd. A villanyok felkapcsolódtak és a hold meg a csillagok megjelentek. A napból már csak egy-két vörös fény nyaláb maradt. A romantikus hangulattól ráhajoltam Jinre és megcsókoltam.
- Jimin, mennyire igaz az, hogy a szeretkezés boldogabbá teszi az embereket?
- Húzzunk haza és dugás közbe meglátjuk.
-M-Milyen szavakat használsz? - pirult el alattam. Felálltam és felé nyújtottam kezem, hogy felhúzzam ôt.
A levegô lehûlt, de nem annyira. Igazán kellemes volt. Nyugodtan sétáltunk vissza. Pontosítok; kézen fogva, nyugodtan sétáltunk vissza~
- Jin... Jobban éreznéd magad, ha bocsánatot kérnék?
- Jól érzem magam - fordult hozzám érthetetlenkedõ tekintettel.
- Ott hagytalak a piacon, csak, hogy aludjak.... Nem kellett volna ezt tennem. Még az ajtót se csuktam be. S az eredménye!.... Máskor nem leszek nélküled, csak akkor, ha muszáj!  Bocsánat! - hajoltam meg elõtte.
- Hahaha Barom - nevetett kedvesen. Megsimogatta fejem, s én is mosolyogva felegyenesedtem:
- Egyetértek...
Jin elõre nyújtotta kezeit és megfogta vele az enyémet. Olyan lágyan érintet meg, hogy majdnem elvesztettem az eszméletemet. Elpirultam és felnéztem rá. Hirtelen nem értettem, hogy Jinnek miért konyult le szája széle. Szemeibõl kihullottak az utolsó, megmaradt könnyek, miket rendkivûl gyorsasággal letörült, remélte, hogy nem vettem észre és kezemet fogva tovább ment. Én utána, s nem láttam arcát. Rákérdeztem, mert nem hagyott nyugodni:
- Szeretnéd, hogy megvigasztaljalak? - emeltem fel szemöldököm.
- Elõszõr érjünk haza - sprintelt. Nem akartam szipogni hallani. Segítek neki kisírni magát...
Láttuk már a szálloda nagy épületének tetejét. Hamar odaérkeztûnk. Jin fellépet az elsõ lépcsõ fokra, majd azonnal megfordult:
- Jimin! - váratlanul a nyakamba esett és szorosan átölelt. Még mindig könnyezett. A szemei nagyon ki lehetnek sírva.
- Ha szeretnéd, kérhetûnk másik szobát. Nekem se kellenek ilyen emlékek.
- Az is pénz. Inkább hagyd! - bújt hozzám bújt én meg a csipõénél átöleltem:
- Akkor... Jin, itt vagyunk. Hagyj vigasztaljalak meg.
Hercegnõ bólintott. Felmentem kinyitni az ajtót és mély lélegzettel benéztem. Minden úgy volt, ahogy hagytam. S épp ez a baj:
- Jinnnn - vakartam meg a fejem, ahogy a zacskókra néztem - Van benne romlandó???
- Ohhhhh te jó ég!! - rohant be mellettem és bele nézet. - Egy-két hús lehet - szisszent fel és a konyha pultra emelt mindent, hogy átnézzen.
- Sajnálom. Utánad futottam. Nem akartam az idõt húzni azzal, hogy kipakoljak. Elég nehézkes volt azt a szajhát kikergetni. Mondtam neki, "no, no, no" majdnem azt mondtam neki, hogy no more dreams!
- Eltéved tyúk, mi?
- Ha a tyúk az öregebb, akkor igen.
- Már csak azért is nem megyünk más szobába, hogy spóroljunk.... Megromlott az egyik fajta marha hús - sétált elém, én meg leültem az ágyra, gyûrve arcom - Lehet, maradunk az éttermeknél...
- De én a te főztöd akarom enni! - fogtam meg a kezét és közelebb húztam annyira, hogy felguggolt az ágyra, lábaim közé.
- Annyi minden történt ma.... Boldog voltam reggel, hogy fõzhetek majd neked. Boldog, amiért együtt vásároltunk. Szeretni való voltál, ahogy kérdezgettél errõl-arról. Aztán szomorú lettem menekülésem közben. Felszálltam egy hajóra, miközben te a parton kerestél. Addig próbáltam tisztítani a fejem, hogy vihar keletkezett. Nagyon hullámzott. Ijesztõ volt. Az utasokkal együtt én is pánikba estem.
- Ha bajod esett volna....
- De nem esett. Mikor a fedélzeten párszor elestem, nagyon rettegtem, hogy ne csússzak rossz irányba. Száraz partot érve jobban éreztem magam, de ötletem se volt hova menjek. Elballagtam tudtom nélkül, ahol te voltál.
- Jó felé ballagtál! - húztam le fejét hozzám, hogy megcsókoljam. - Egyben vagy! Hála az égnek! - simogattam hátán végig.



- Vigasztalj meg... - pislogott párat és mellém feküdt. - Teljesen, Jimin... - hunyta be szemeit én meg fölé guggoltam. Kicsatoltam õvemet, majd Jin háta mögé csúsztatva kezeimet, benyúltam hátsójánál a nadrágjába. Levettem róla és boxerben hagytam magam alatt SeokJint.
- Hova?....
- Nyugiiii.
- A földön van!?? - nézet rám, mint egy igazgató a rossz gyerekre. Megcsókoltam gyorsan és masszírozni kezdtem nagyságát. Mit számít, ha az a ruha lecsúszott a padlóra? Ne érdekelje. Adok én mást neki, amivel tudd foglalkozni.
- Gyerûnk, emeld fel a kezeid egy kicsit - rángattam le róla a pólót, miközben nyelvével nem volt képes elengedni. Milyen meleg a póló, ha ez ilyen meleg... A teste vajon? Felguggoltam és hátam mögé dobtam Jin felsõjét.
- Hááá kösz... - lihegte a pólója miatt. Engem most csak a teste érdekelt. Összedörzsöltem az ujjaimat és ráemeltem tenyeremet Jin mellkasára. Ahogy gondoltam, tûz forró. Ha rátörnék egy tojást, tuti rántottává válna. Ezt a hõt!! De miért?
Ráhajoltam, ajkaim közé fogva mellbimbóját. Út közben levettem magamról a nadrágot.
Érzem, a combjainál még forróbb a teste, nem mintha a nyakánál harminc fok alatt gőzölögne! Feljebb csúsztam, hogy megcsókoljam. Elfogott az a gondolat, mi van ha lázas? Végig simítottam arcán, majd a homlokán hagytam tenyeremet rátapasztva. Összehasonlítottam az enyémmel, de Jinnek ez szinte fel se tûnt. Lábaival átkulcsolt engem. Hercegnõ egész egyszerûen lángba ég a vágytól. Nincs láza. Hála az égnek..... Tényleg nem esett semmi baja.
Hercegnõ olyan, akire nem kell vigyázni. Pedig szívesen lennék a lovagja. De hát õ nem olyan. Nem szorul rá. Maradok egy szerelmes barom, aki a szívébe hatol. A virágokkal díszített rétet hagytam érte ott. Mert az õ teste finomabb. Az más, hogy megérdemlem-e. Ameddig Jin önszántából adja át magát nekem, addig csak örülök. Könnyen a fejébe tudok látni, ezért is szerettem bele. Lehet, hogy õ sokszor nem képes felkészülni elszántságaimra, de nem baj, ha egy kis ellentétűség van kapcsolatunkban. Így szeretem. Kiábrándultságtalonul szeretem. Következõ életembe se fog véget érni az iránta való vonzalmam. Kimondhatatlanul szeretem. Égõn szeretlek SeokJin!
Azt hiszem, az én énem is forrósodni kezd, olyannyira, mint szerelmemé. Ha ez így megy, nagyon kifogunk fáradni. Pedig én már most szédülök, annyit futottam ma. Lehetséges, hogy Jinben is van energia veszteség. Ô futott is és sokat sírt. De... Tévedésbe eshetek, hísz most olyan erõsen szorít magához, hogy mozdulni se tudok. Milyen kár... Kiszemeltem már magamnak azt a fehér, szemre való boxert, mi igazán rossz helyen van jelenleg. Azt is le kéne dobni a földre kjhehehe. Na jó, ez gonosz gondolat, de még is el kell távolítani onnan.
Jin, ahogy lazulni kezdett, hátranyúltam, hogy lerántsam az utolsó ruhadarabját is. Mire õ belemarkolt a pólómba:
- Nem láttalak még ingbe - fújta ki magát lihegve és felült. Kérdõen néztem rá. Megfogta alul a pólóm és ügyesen elkezdte levette rólam. Gondos mozdulatokkal és finoman felhúzta az anyagot. Megremegtem, ahogy érezni kezdtem Jin érintéseit. A kezével felsõm után haladt. Végig tapintott kidolgozott izmaimon. Végül két kezével vette le rólam a fölöslegest. Maga mellé tette, olyan szépen leterítve, hogy azt hittem már, össze akarja hajtogatni. Rám nézett és édesen mosolygott. Gyönyörûen, olyan csodálatosan, ahogy az elõbb végig járt ujjaival testemen. Kényeztetõ érzés. N-Nem akarja ugyan így levenni az alsómat is?
Ajkaimba haraptam és ledöntöttem õt. Dörgölődni kezdtem hozzá, miközben rajtam még volt egy ruhadarab. De tényleg szeretném, hogy azt se én vegyem le. Tovább folytattam így. Rámarkoltam SeokJin nemességére. Végig húztam rajta kezem és meglepõdve felrántottam a fejem, szemkontaktusba kerûlve párommal. Szóra nyitottam a szám, de nem mondtam semmit végül... Milyen nagy. Én érzem így vagy tényleg keményebb, mint máskor? Ijesztõen merev. Egyszer se vettem a számba, s nem is tudnám tövig egy ekkorát. Mit is mondhatnék ilyenkor? Jin.... Irigyelhető méreteid vannak.
Elmosolyodva becsuktam szemeim, miközben tovább tartottam markomban párom péniszét. Felemelte egy kicsit a lábait és combjait neki dörzsölte a boxeremnek:
- Miért nem veszed le már? - nyúlt kezével is oda.
- Vedd le rólam - néztem rá nagy mosollyal. Felguggoltam és Jin sóhajtva felült:
- N-Nem tudod magadnak? - pirult el, ahogy ujjaival alá nyúlt. Rabul ejtõ volt így látni. Édes volt. Vállamra döntötte fejét, úgy húzta le térdeimig, ahol én vettem át. Jin addig ledőlt, s ahogy lenéztem rá elfogott a nevetés:
- Mond, miért vagy ennyire pirult egy ilyen kicsi dolog miatt??? - dobtam el röhögés közben az alsóm és a hasamat kezdtem fogni a kínzó kacagástól.
- Ne nevess! Nem tehetek róla! Zavarba ejt.... - halkult el. Közvetlenül ráhajoltam és megcsókoltam, miközben férfiasságommal a célhoz közeledtem.
- S ez nem ejt zavarba? - leheltem szájába, ahogy benyomtam neki. Haladtam befelé, s mindkettõnket elfogott a gyönyör. Jin eget rengve nyögdécselt élvezettel teli hangjával és... én is. Hangos lélegzeteket vettem, miközben fura, magas hangok jöttek ki belõlem. Ott vagyok, ahol egy ember csak akkor lenne képes lenyugodni, ha szívinfarktus érné. Jin melege körbeveszi férfiasságomat. Lökdösöm magam befelé egyre-egyre gyorsabban. De mintha elfelejtettûnk volna valamit... Ammm lehetséges, hogy azt, amit SeokJin nem szeret annyira, a tágítás? Tényleg nem ugrott eszembe, hogy kéne. Jó, hogy nem éreztûk szügségletét. Meg vagyunk így is. Nagyon élvezem; Szerelmemet látni egy ilyen érzés közben, maga volt az extázis. Ha csak az ajkai széleit néztem, még attól is jobban felizgultam. Úgy látszik Jin most se tudja visszatartani azt a hatalmas nyál tömegét:
- Miért nyáladzol ennyire? - kuncogtam kapkodva a levegõt és egyik ujjamat egy kicsit bedugtam hercegnõ alsó ajkain végig csúsztatva a szájába.
- Csókodért... - hallatszót az értelmes válasz. Olyan határozottan mondta, hogy csak azon lepôdtem meg volna még jobban, ha névelôt is tesz hozzá. A csókomért.... Elkomolyodtam és lehajoltam hát hozzá. Folyamatos lökéseim közben nyelvemmel cirógattam Jin szájának belsejét.
- Szeretlek - suttogtam, ahogy végig simítottam szép arcán.
Igen, sok minden történt ma azaz tegnap. Hísz az óra már a 3-mat is elhagyta. De úgy látom, hogy..... aludni majd csak délben fogunk.