16 BTS: A hajó

Jimin POV

- Mi a különbség a csirke és a tyúk között?
- A tyúk az öregebb.
A piaci járkálás közben rádöbbentem, hogy én mennyire nem vagyok tapasztalt a fõzzés terén.
- Meddig szokott élni egy tyúk?
- Levágásáig! Az meg gazdától függ...
- Igaz, hogy hús csak körettel hizlal?
- Igen. Marhát veszek a kimchihez, jó? - mosolygott rám méz édesen. Általában nem észlelem, hogy magasabb nálam, de most úgy sugárzik, felnézek rá.
Haladuk pultról pultra. Jin mutogatót meg motyog, amennyit csak tudd angolul. Öregek kiabálása. Gyermekek visítása. Minden. Jól meg van az a piaci tömeg hangulat. Teljesen lejárjuk a lábunkat. Kezdek fáradni.... Összemosódik a látásom. Keverem a zöldségeket, bár nem mintha alapból ismerném õket. Azért a burgonyát tudom! Vájunk csak... Ez sokkal nagyobb.
- Ez nem krumpli? - mutattam rá.
- Dehogy. Az zeller - paskolgatta meg fejem bubját. Szóval zeller. Hát olyan is létezik??? A durián is fura volt, de ez!...
Egyre nagyobbakat ásítok. Hiába próbálom Jinre ráhajtani a fejem. Ez egy hiperaktív (legalább is most)! Mennyi energiája van. Már 3 órája itt vagyunk. Nem  is reggelizett semmit velem. Ebéd idõ is már elmúlt. Ô meg nem evett...
- Jin, a kimchidbõl majd enned kell!!! - a szavamra, hercegnõm felém kapta fejét - Ne nézz így rám. Muszáj! Nem akarok csont és bõrt ölelgetni. Szeretném, ha ennél...
- De hát....
- Csak az én kedvemért!
- Kedvedért?... - bámult rám, mintha most mondtam volna a kivégzésének módszerét. - Még meggondolom...
- Gondold! - legyintettem hátára mosolyogva, majd nyújtózkodtam ásítva: - Viszont, mit szólnál, ha most hazamennénk visszafeküdni?
- Hehe szeretnéd. Alig vettem valamit - nézett szatyraira. 3 órán át válogatót és még a felénél se tartunk. Hőgutát fogunk kapni!!!
- Jin! Én már nem bírom! Fáradt vagyok - nyafogtam affektálva. De hercegnõ nem figyelt rám. Lehet, mert már sokadszorra említettem ugyanazt... - Énnnnnn... Akkor haza megyek egyedül.
- Micsoda!?? - állt meg és 180 fokkal felém fordult. - Egyedül mész?... - nézet közvetlenül a sebemre, ami már alig látszik szerencsére. Tudtam, mire gondol. Félt engem. Igazából én is õt,de nincs messze a szálloda. Sietek, aztán bezárkózom. SeokJin meg biztos nem keveredik ki a tömegbõl. Annyi kedves ember van itt, vigyáznak egymásra. Plusz rendõrõket is láttam.
- Hercegnõ?...
- Nem szeretnélek magam mellől elveszíteni.... - dörzsölte csuklóját, mire én megérintettem kezeit. Közeledtem felé. Már megtudtam volna csókolni, de csak egymáshoz nyomtam homlokunkat. - Annyira akarsz, menjél - suttogta és lejjebb hunyta szemeit. Kezein éreztem, hogy már nem feszült. Nyugodtan engedtem el. Jin követett szemeivel, ahogy eltűnök a tömegben, a hotel irányába. Azt hittem, nincs nagy távolság, de legalább egy óra kellett, hogy meglássam a szállót. Lehet, hogy más úton jöttem? Kerülővel? Mindegy!
Túl korán keltett engem a hercegnõ. Nem aludtam ki magam. Most itt az alkalom hát.
Kinyitottam az ajtót és nyitva is hagytam, kilincsre se zártam be, résnyire maradt. Hátamon elfeküdtem. Vártam, hogy elnyomjon a fáradság. Éreztem, ahogy elnehezülök. Szemeim elõtt már csak sötétség van, mi jelzi; már alszok.

Jin POV

Kezd rengeteg idõ eltenni hehehe. Vissza kell mennem. Jiminnel kell lennem. Hísz ezért is jöttünk Boracayra, hogy együtt legyünk. Hogy mondta?.... "Édes kettesben"?~
Sietve hát a hotelhoz értem. A szállásunk lépcsõjét értem el csak, már kiabáltam:
- Jimin! Aggódtam és.... - nyitottam ki a kilincsre zárt ajtót és elállt a szavam. Jimin rám szegte tekintetét én meg elejtettem a szatyrokat és végig mértem az elõttem tárult látványon. Szemeim kezdtek könnybe lábadni. Jimin elõtt egy idegen... Barna bõrû, vastag combok, kicsi drapp szoknya és ráadásként méretes idomok fedetlenûl. Mozdulni sem tudtam, pedig fejem már helyén se volt! Üresség tátongott bennem, olyan sötéten, mint a nõ lábánál lévõ fekete top. - Még is csak jó ízlésed van - suttogtam páromnak. Hátra léptem, elrántottam fejem és szédülni kezdtem. Kiabálni akartam fájdalmamból. Mérgembõl, dûhõmbõl, szomorúságomból, mindenbõl, ami felgyûlt bennem.
- Jin!?
Ahogy Jimin hozzám szólt; Elszaladtam! Utolsó pillantást se vetve vissza. Le a lépcsõn. Betonon vagy homokon, nem érdekel. El innen, ahogy csak a lábam bírja. Futásom közben éreztem, hogy mindkét szemembõl kiszivárgott egy jég hideg könnycsepp. A forró nap elpárologtatná azonnal, de ez túl jeges volt. Szívembõl jövő fagy, mi lecsurgott arcom két oldalán, nedvességet hagyva maga után.
Kiértem már a hotel területén, de még elméletileg ott voltam. Akár milyen messze is jutottam... Gondolatomban még ott voltam!!! Az ajtóban, ahol Jimin elõtt egy fél meztelen nõ állt.
Van egyáltalán értelme azon gondolkodnom, hogy miért történt ez? Jimin mit forgatott a fejében?
A kikötőbe értem. Olyan messze voltam, hogy tovább már sétálva is menekülhetek. Meneküljek! Elfelejteni ezt nem tudom most. Rágódhatok rajta... Addig is menekülnöm kell.
Fehér-fekete kis zászlók a szélein, a burkoztatja sárga, fedélzete nagyban árnyékos. Takaros hajó. Hajó, mivel az emberek eljuthatnak a tenger közepére is. Én is oda vágyok. Menekülni a nyílt kékségbe...
Felsétáltam rá és jelentkeztem a többi turista mellett utasnak. Öt perc se telt el, a hajó elindult. Az orrához mentem és rádőltem a korlátokra. Elõre néztem, néha-néha meg karjaimra. Mik remegtek, mintha fújná a szél és fáznának. Csönd volt. Nem volt emberi hang. Viszont a hajó motor búgót, idõként elnyomva a tenger habok neszét, a hullámok surranásának suttogását. Miért érzem, hogy hozzám akarnak szólni? Válaszolni akarok nekik. Beszélni akarok. Mesélni akarok. Sírni akarok. El kell mondanom valakinek a fájdalmaim! Összeszorítottam szemeim, visszatartva a könnyeket. Mélyen fellélegeztem, miközben belûl már hangosan zokogtam, bõgtem. Elõkaptam zsebembõl a telefonom. Nem számít a pénz, felhívom. Csak vegye fel.
Ahogy kicsörgött fülemhez emeltem. Párszor megismételte a csilingelés szerû hangot, majd elállt. Semmi nem szólalt meg. Kinyomták?... Már kezdtem leemelni kezem, mire:
- Hallo, Jin, te vagy az?
- NamJoon! - szorítottam meg a telefont két kézzel. Még is csak felvette, csak nem szólalt azonnal bele. - NamJoon, NamJoon! Nem tudom, mit kezdjek magammal!...
- Heee? Hívogatsz 1000 km-ekrõl?....
- NamJoon....
- Sírsz is? Hallom a hangodon.... SeokJin... Mi történt?
- Rossz! Szomorú! - rogytam le lábaimon - Menekültnek érzem magam. Egy hajón vagyok, a nyílt tengeren.
- S Jimin nincs veled?...
- T-Tõle menekültem.... - pusmogtam és a könnyeim elálltak.
- Gondolom okkal...
- Egy félmeztelen nõvel volt, mikor haza értem - motyogtam el a fõlényeget.
- Hoooooooogy? - NamJoon nagyon meglepõdõtt.... - Viccelsz? Nem azért mentetek, mert kettesben akartok lenni?
- Én is azt hittem... Nem tudom, most mi van. Tényleg nem látok a fejébe. Azt hittem, komolyan velem szeretne lenni. Ô volt az, aki szerelmet valót nekem... Megunt volna? Nem kelek neki.... A tengeren maradjak, vagy mi???? Neeem tudom!!! - nyeletem fel. Vártam barátom válaszát, ami csak idõvel jött:
- Mikor Jimin eltűnt, téged semmivel se lehetett vigasztalni. Most se tudnálak én. Aki tudna, az Jimin. És ostobaság, hogy ez honnét veszem, de..... Jimin már biztos nincs azzal a nõvel. Ne kérdezd, miért mondom ezt, de szerintem már keres téged. Jiminnek kell, hogy megvigasztaljon..... Miért nem csináljátok azt, mint egy átlagos pár? - kérdezte NamJoon.
- Hm?
- Feküdjetek le és béküljetek ki!
- Ne viccelõdj kérlek - csaptam fejem magam.
- Majd én megvigasztallak!!! - hirtelen egy másik hang szólt a vonal túl oldalán.
- Yoongi? RapMonnal vagy? Ketten vagytok? Háá?? - pirultam el. Ôk is olyan kapcsolatban vannak???
- Ühüm, itt vagyunk Busanba. Viszont.... Ha jól hallottam; Te bajba...
- Suga... Annyira elmenekültem Jimin elõl, ha keresne, akkor se találna.
- Mérges vagy rá?
- Igen... Háta mögött eldobott magától.
- SeokJin hyung... Ne mondj ilyeneket. S ha az egész.. nem is tudom, véletlen? Csak ott volt egy csaj félmeztelenül?
- Suga.... Fekete felhõket látok.
- Hõ? Ez mit jelent?
- Azt, hogy fekete felhõket látok! V-Vihar lesz! - emeltem az égre tekintetemet, mi már nagyban beborult.
- Huuu boracayi vihar. Egészségedre.
- Erősödik a szél - tettem szemem elé kezemet. - Leteszem! Köszönöm, hogy beszéltetek velem!
- Ne légy öngyilkos! Szia!!!!
A hajót egyre jobban dobálták a hullámok. Bevallom, kicsit félni kezdtem. Beljebb jöttem a szélérõl és megragadtam egy korlátot, ahogy mások is a fedélzeten. A jármû visszafordult a kikötő felé.
De... nekem tényleg a tengeren kéne maradnom. Ha már ilyen fordulatot vetett a sorsom, hogy nincs szerencsém szerelem terén. Pedig Jimin  még tegnap is kívánatosan csókolgatott, sõt ma délben is szeretet áradott belõle... Meg akar őrjíteni? Nem értem!